Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Zágorhidi Czigány Balázs: Prosznyákfalva a középkorban
3. Prosznyáicfalva határai Mivel magáról Prosznyákfalváról és annak közvetlen elődjéről, Pálfiapéterházáról nincs 1376-nál korábbi adatunk, meg kell néznünk a falu tágabb környékét, hogy kiderüljön, kik is birtokosok ezen a tájon. A falu az Őrség és a felsőlendvai uradalom határterületén fekszik, neve - a családi pereskedéseket leszámítva - leginkább a két nagybirtok határleírásai kapcsán kerül elő: 1376-ban Pál fia Péter a felsőlendvai uradalom határjárása kapcsán tiltakozott, hogy birtokaiból az uradalomhoz csatoltak bizonyos részeket,51463-ban pedig az Őrség határjárása során Prosznyák Lászlót és Jakabot nevezik meg a szomszéd birtokosok között.6 Az Őrség pontos kiterjedéséről nincsenek korai adataink, a felsőlendvai uradalom határait viszont már 1208-ban részletesen leírták, amikor azt Miklós vasi ispán királyi adományként megkapta. Ekkor a határjárás a kercai (ma: Kercaszomor) Szent Vencel-templomnál kezdődött, ahol az őrök falujának földje szomszédos a birtokkal (conterminatur térré vilié speculatorum Kurcite); a következő határos egy bizonyos Johan és Wolfer földjeivel, majd a Zala megyei határ következik. Az oklevél elmondja, hogy Johan és Wolfer földjei Miklós ispán földjei között terülnek el, biztos határokkal elkülönítve (in medio térré comitis Nicolai certis metis asignata). Ha ezeket az adatokat térképre vetítjük, akkor egyértelművé válik, hogy Johan és Wolfer földjei a későbbi Prosznyákfalva és Pordasinc területét fedik le, amiből az következik, hogy ezen falvak határai - ha maguk a települések nem is - már a 13. század elején megszilárdultak.7 De kik lehetettek ezek a bizonyos Johan és Wolfer (akik feltehetően testvérek voltak), vajon a Szenbenedekiek őseit kereshetjük bennük? Első látásra elfogadhatónak tűnik az ötlet, hisz a testvérpár neve ugyanúgy németesen cseng, mint a Szentbenedeki családból ismert jó néhány korai név: Végül, Litold, Hencul; sőt ha hozzátesszük azt is, hogy a család 14. századi osztozkodásai során feltűnnek németországi birtokok is, akkor már egészen meggyőző a megoldási javaslat.8 Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a Szentbenedeki család történetét, akkor felmerül a gyanú, hogy a család eredendően zalai, és csak a 13. század második felében lett birtokos Vas vármegyében.9 5 Benczik Gyula - Kóta Péter: Az Őrség történetének középkori írott forrásai. 6 Fekete Nagy Antal - Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526. Budapest, 1990.124. 7 Szentpétery Imre - Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II/4. Budapest, 1923-1987 (továbbiakban RA). RA 1/1. 75-77 (237. sz.).; A határ azonosításához ld.: Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: Korai uradalmak Vas vármegye délnyugati részén (1178-2013). Topográfiai rekonstrukció In: László János - Schmidtmayer Richárd (szerk.): »Hadak útján...« XV A népvándorlás kor fiatal kutatói 15. konferenciájának előadásai. Tatabánya, 2004, október 4-6. Tatabánya, 2006.175-186. 8 Ld. Varjú Elemér: A Szentbenedekiek címerlevele és a jöre nemzetség. 145,147. 9 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XV. század közepéig. Budapest, 1900. (Reprintkiadás: Nap Kiadó, 1995) 565-566. 20
