Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
A közlekedéssel összefüggő korlátozás mellett a tárgyalt időszakban a határ menti falvak számos polgárára más formában is nyomást gyakoroltak az ún. államvédelmi alakulat emberei. A hírhedt UDBA ügynökei arra próbáltak rábírni több személyt ebben a térségben is, köztük fiatalokat nagyszámban, hogy kémkedjenek a magyarországi oldalon Jugoszlávia érdekében. Főképpen azokat keresték meg, akiknek rokonai voltak a túloldalon, Szentgyörgyvölgy és Magyarszombatfa térségében. Erőteljes nyomást gyakoroltak az emberekre, hogy szegődjenek a szolgálatukba. Néhányan ki tudtak térni a nyomásgyakorlás alól, több személyt azonban „szolgálatra” kényszerítettek.181 A kiéleződött magyar-jugoszláv politikai válságra utal, hogy különböző politikai felszólalásokban a magasabb rangú illetékesek arra ösztönözték a néptanács tagjait, hogy azért is eskütételükkel összhangban tevékenykedjenek, hogy megmutassák a határ másik oldalán élőknek, hogy a jugoszláv államban „demokrácián alapuló szocializmust építenek, amely a dolgozó nép és a földművesek érdekeit szolgálja”. A magyar nemzetiség jogait a néptanács keretében formálisan hangsúlyozták, esetenként a magyar nemzetiségű képviselők is, azonban annak gyakorlati megvalósításáról kevesebb szó esett. A Pártosfalva környéki falvak férfilakossága közül több személyt abban az időszakban egy hónapos alkalmi kiképzésre küldtek. A tényleges ok feltehetően az volt, hogy bevethetők legyenek egy esetleges magyar támadás esetén. A kiképzéshez közvetve egy tragikus esemény is fűződik. Amikor a „behívott” férfiakat meglátogatók nagyszámú Pártosfalva környékiek csoportja (feleségek, gyermekek és más családtagok) hazafelé tartott, Úrdombon (Fokovci) az Unimog terepjáró jellegű, mezőgazdasági munkára használt jármű felborult a túlzott gyorsaság miatt. Az 1953-ban történt balesetben a néptanács titkára, Kolosa Sándor annyira megsérült, hogy néhány nappal később életét veszítette. Szerdahely határában megtörtént az ötvenes évek elején, hogy három magyar állampolgárságú személyt a jugoszlávok tisztázatlan körülmények között agyonlőttek (netán azért, mert a kémhálózattal álltak összefüggésben, azonban a konkrét ok tisztázatlan maradt).182 A politikai nyomásgyakorlás különböző eszközei is ismertek abból az időszakból. Az egyik szenlászlói polgárnak az ügyében, aki a helyi ifjúsági szervezetben, a népfront keretében zajló rendezvényeken és a József Attila Művelődési Egyesületben aktív volt, és 1952-ben beiratkozott a maribori tanítóképzőbe, a pártosfalvi anyakönyvvezető a körzeti belügyi osztályhoz fordult „engesztelésért”. Az illető édesapja ugyanis, a hatóság véleménye szerint, a „magyar időben fontos szerepet töltött be”, a második világháború után is Magyarországon maradt, ami nyilvánvalóan 181 Göncz László: Ha újrakezdhetné, a zenének még nagyobb szerepet szánna az életében. 121-122. 182 Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. 139-139
