Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
mindössze 155 mázsát szabtak ki. A tiltakozó megjegyzésnek akkor nem volt foganatja, mert - a korabeli egypártrendszer szokványos mintájára - a falugyűlés aztán ellenszavazat nélkül a javasolt formában elfogadta a falu ötéves termelési tervét. A falu részére építőanyagot, főképpen cementet is kértek a közgyűlésen, azonban a néptanács titkára arra vonatkozóan sem tudott nekik megnyugtató választ adni145 Néhány nappal később nagyobb sikerrel járt Vörös Kálmán érvelése, amikor a Pártosfalvi Néptanács ülésén, más falvak képviselői által is alátámasztva, a község vezető testületé megállapította, hogy a lakosságra kivetett beszolgáltatási terv aránytalanul magas.146 A lelkes szerdahelyi elöljáró a következő testületi ülésen annak a kezdeményezésnek adott hangot, hogy a NAPROZA szövetkezet147 mellett lenne célszerű a térségben ipari létesítményt létrehozni, mert annak Pártosfalván 1915 után hagyománya van. A javaslatot a néptanács egyhangúlag támogatta, és határozatát a felsőbb körzeti szervekhez továbbította. Akkoriban hasonló helyzetekben olyan törekvés volt tapasztalható a Muravidéken, hogy a fontosabb kereskedelmi vagy mezőgazdasági jellegű szövetkezetek mellett kisebb ipari létesítményeket hoznak létre. Kolosa titkár beszámolója szerint a NAPROZA szövetkezet Pártosfalván sikeresen működött, mert a tárgyalt időszakban a földműveseknek háromszáz mázsa műtrágyát osztott szét, havi forgalma pedig meghaladta 120 ezer dinárt. A szövetkezetnek a pártosfalvi községben akkoriban 180 tagja volt. Más tartalommal kapcsolatban a helyi néptanács a sertéspestis okozta nagy veszteségek miatt kérelmezte a körzeti néptanácsnál, hogy a pártosfavi község sertéstenyésztőit mentse fel a kötelező adományozás alul.148 A pártosfalvi község területén 1947 nyarán „tervszerűen” 41 ezer tyúktojást kellett összegyűjteni a Szlovén Szocialista Köztársaság szükségletei céljára. A gyűjtésnél kritériumként igénybe vették a parasztgazdaságok nagyságrendjét és lehetőségeit; akinek öt tyúknál kevesebb baromfiállománya volt, annak nem kellett adakozni. Abban az időben önálló mezőgazdasági szövetkezet létrehozásáról is gondolkodtak a pártosfalvi községben, amely-145 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A szerdahelyi választók gyűlésének jegyzőkönyve, 1947. 05. 21. 146 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 5- rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1947. 05. 24. 147 A NAPROZA beszerző és értékesítő szövetkezet volt, amely a második világháború végén jött létre jugoszláv környezetben. A név a szláv megnevezés rövidítése (NAbavno- PROdajna ZAdruga). Az 1945 utáni időszakban már szakosított formában alapították országszerte az ilyen szövetkezeteket, így a Muravidéken is. A legtöbb szövetkezet mezőgazdasági, valamint szőlészeti és állattenyésztő jellegű volt. Szlovéniában 115 NAPROZA működött, amelyek keretében 380 kereskedés is tevékenykedett. A rendszer akkoriban mintegy négyszázezer embert látott el élelmiszeripari termékekkel. A kezdeti időszakban a NAPROZA a földművesektől felvásárolta a terményt, és azt az ipari központok és városok felvásárlóinak árusította. A szervezettségi forma a későbbiek során megváltozott, és klasszikus mezőgazdasági szövetkezetekké alakultak át. Arra is volt kisebb mértékben példa, hogy - szovjet mintára - erőszakos módszerekkel tömörítették a parasztságot, azonban az ilyen kolhoz-jellegű szövetkezetek 1953-ra Szlovéniában megszűntek. Forrás: Wikipedija - http://www.muzejno-mb.si/domslo.htm 148 SIJPAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 6. rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1947- 06.15. 128
