Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
gazdasági Szövetkezet nem rendelkezett a szanáláshoz szükséges másfél millió dinárral, és más kölcsönforrása úgyszintén nem volt, nem tudtak érdemben pozitív döntést hozni. A felsőbb testület felé jelezték, hogy amennyiben támogatást kapnak kellő menynyiségű beruházási kölcsön felvételére, akkor az említett helyi Szövetkezet kész az épület felújítására. Az ingóvagyont kezdetben a körzeti szövetkezet használta, majd annak felszámolása után a helyi Mezőgazdasági Szövetkezetre hárult át a használati jog.125 Koltay Károly textilgyárát is 1948. április 28-án államosították. A család tulajdonában lévő többi épületet az államosítás szerencsére nem érintette. A tulajdonost menesztették egykori gyárából, azonban később, feltehetően 1949-ben visszahívták üzemvezetőnek, miután belátták, hogy a pártbefolyás révén hivatalba helyezett személyek nem voltak képesek a munkát irányítani. Koltay Károly, visszaemlékező felesége szerint, a kommunista párt környékbeli szervezeteinek a szemében folyamatosan szálkának számított, és azért folyamatosan zaklatták. A dalmáciai Zadarba történő kényszermunkára utasítása is azzal függ össze, aminek konkrét okát soha nem tudatták vele.126 A pártosfalvi községi néptanács jegyzőkönyvei a viszszaemlékezést megerősítik, ugyanis Koltayt - formálisan -e testület keretében helyezték munkaviszonyba, gazdasági jellegű teendők végzése céljából.127 Különböző, a Belügyminisztérium keretében készített beszámolók utalnak arra, hogy a háború utáni években, főképpen azokban a hónapokban, amikor az országhatárt kevésbé szigorúan őrizték, a határ menti falvakból többen hagyták el szűkebb szülőföldjüket, és Magyarországra emigráltak. A Pártosfalva környéki falvakból és Szentlászlóról is többen eltávoztak. A pártosfalvi rendőrségi körzet területéről mintegy évtized során 52 személy szökött át a határon, akik közül 17-en tértek vissza. Közülük a többség feltehetően nem volt magyar nemzetiségű.128 A magyar közösséget túlzott nemzeti kötődéssel, sőt revizionizmussal is megpecsételték. Azt is állították, hogy csak a Szovjetunióval szembeni ellenszenv gátolja őket a még intenzívebb kapcsolattartástól Magyarországgal. Azzal a céllal, hogy a magyarok ne politikai tevékenységhez folyamodjanak, köreikben 1948 körül a hatalom részéről erőteljesen ösztönözték a művelődési egyesületek alapítását. „Ott éljék ki nemzeti kötődésüket”, hangsúlyozták. Az idézett beszámoló szerint akkoriban Pártosfalván a lakosság 68%-a, Csekefán 60°%-a, Szentlászlón pedig száz százaléka volt magyar nemzetiségű.129 A nemzetiségi összetétel 125 SI_PAM/0503 Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, 346. 126 Göncz László: Nagyon megszerette Pártosfalva szép vidékét. 127 SI_PAM/0503 Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, T 4531-53(3c). 128 Arhiv Republike Slovenije, Republiški sekretariat za notranje zadeve (továbbiakban AS-RSNZ), 1931., 1184., 4321-2 (inv.183); AS-RSNZ, 1931., 1184., 4321-2 (inv.183), 186. 129 AS-RSNZ, 1931-, 1184., 4321-2 (inv.183), 48-49. 122
