Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

VI. A Magyar Népköztársaság és a Magyar Tanácsköztársaság agrárpolitikája

pései mind-mind „a nagybirtokot alakítsuk át nagyüzemmé, s ennek tulajdona kerüljön a nép kezébe”-elvet helyezték előtérbe. A magyarországi agrárkérdést egy radikálisnak tűnő, de valójában más történelmi-gazdasági szerkezetű ország gyakorlatának a hazai körülmények közé történő át- és beemelésével akarták megoldani, ami teljes elutasítást hozott - a cselédséget és a birtoktalan mezőgazdasági munkásságot kivéve - minden érdekelt részéről.

Itt kell röviden jelezni, hogy 1918-1919 folyamán a budapesti kormányok kísérletet tettek a Vas és Zala megyék területén élő szlovén lakosság helyzetének magyar államon belüli rendezésére. A különféle autonómiatervekben (Obál Béla, Kiéld József, Némethy Vilmos és Tkálecz Vilmos által kezdeményezett tervezetek) szerepelt a földkérdés rendezése. Sem a budapesti kormány, sem a helyi hatalmi elit nem rendelkezett elég politikai befolyással, s legfőképpen katonával, hogy terveit meg tudja valósítani a Lendva-vidéken.

101