Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
V. Lendva-vidék agrárstruktúrája a földreform előtt
V. 2. A birtokosok és bérlők megoszlása a tulajdonukban lévő földterület nagysága szerint Lendva-vidék a XX. század első két évtizedében döntően mezőgazdasági területnek számított, mivel a XIX. század második felében fellendülő magyarországi ipari fejlődés e vidéket - ahogy Zala vármegye nagyobbik részét is - elkerülte. Lendvavidék agrárstruktúrájára egyrészt az Esterházyak alsólendvai uradalma,2 másrészt pedig a törpebirtokosság nyomta rá a bélyegét. Az Esterházyaknak az SzHSz Királysághoz, azon belül Muravidékhez csatolt alsólendvai uradalma a földreform kezdete előtt körülbelül 16.000 kataszteri holdat tett ki és 24 település kataszteri határában terült el egy egységet képezve. A 24 település sorrendben, északnyugattól délkelet felé: Bagonya (Bogojina), Filócz (Filovci), Őrszentvid (Strehovci), Bakónak (Bukovnica), Kebeleszentmárton (Kobilje), Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Hídvég, Bánuta, Hosszúfalu, Alsólendva, Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Murarév (Hotiza), Petesháza, Pince, Völgyifalu és Csente. A felsorolt települések közül hat falu - Bagonya, Filócz, Őrszentvid, Bakónak, Kebeleszentmárton és Murarév - nem tartoztak Lendva-vidékhez és ezért az itt végrehajtott földreform folyamatai kimaradtak a részletes elemzésből. A birtok pontos nagyságát a rendelkezésre álló források különböző adatai miatt nem lehet megállapítani. Albin Prepeluh 1933-ban közreadott könyvében (Naš veliki socialni problem - agrarna reforma) az Esterházyak Szlo-2) Az alsólendvai uradalom 1644-ig az alsólendvai Bánffyak birtoka volt. A család őse, Hahold 1163-ban érkezett Magyarországra III. István hívására, hogy segítse őt az ellenkirályokkal szembeni küzdelemben. Érdemeiért hatalmas birtokokat kapott a Lendva és a Kerka folyóktól a Zala folyóig terjedő területen. A Bánffyak a későbbiekben Alsólendván építették ki az uradalmi központjukat. A család kihaltával a birtok legnagyobb része a Nádasdyakra szállt. A Wesselényi-féle összeesküvés után az alsólendvai uradalom - a többi Nádasdy-birtokhoz hasonlóan - a fiscusra, vagyis a kincstárra szállt. A Bánffy család nőági leszármazottai keresetet indítottak a birtokért. A pereskedők között volt Esterházy Pál is, aki már bírta az alsólendvai és lenti uradalmak 1/8-át. Mivel eredményre nem sok kilátás volt, Esterházy Pál szerződést kötött a kamarával és 102.500 forintért megkapta mindkét uradalmat. Esterházy Pál herceg fiai hozzájárulásával 1695-ben három elsőszülöttségi hitbizományt alapított Mihály, Gábor és József számára. Alsólendvát Gábor kapta, mivel azonban még atyja életében meghalt fiú utód nélkül, Esterházy Pál összes javait két hitbizományban foglalta össze és Gábor részeit Józsefnek juttatta. A végrendelet még kikötötte a két ág közötti kölcsönös örökösödést valamelyik fiúág kihalása esetére. Mihály 1721-ben fiú utód nélkül meghalt, így az egész hitbizomány Józsefre szállt, az ő halála után pedig fiára, Pál Antalra. Az uradalom hitbizományi volta egészen a földreformig megmaradt. Az utolsó Esterházy, aki bírta az alsólendvai uradalmat, Esterházy Pál volt. Bővebben lásd Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva, 1996. Csapody Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Budapest, 1933. 78
