Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
Útravaló
Útravaló A háborúnak vége... A határmódosítások, az új államok, az új társadalmi rendszerek, a nemzetek és nyelvek közötti új viszonyok kialakulásának ideje. Az új hatalmak saját érdekeiket kívánják érvényesíteni, új igazságot akarnak tenni, új mítoszokat akarnak bevezetni... És ezekben az időkben él az ember, saját kívánságaival, igényeivel, hovatartozásával. Az ember, akit az előző hatalom elismert, akinek - mert a hatalmon lévő, többségi nemzet tagja volt - erősítette öntudatát és önazonosságát. És él a másik ember, aki a háború előtt megtapasztalta saját közösségének kisebbségi mivoltát. Talán elutasította ezt, sőt talán ellenállt, sorsába beletörődve talán türelemmel viselte ezt az állapotot, még az is előfordult, hogy a többségi közösséghez közeledve próbált javítani saját helyzetén, megkockáztatva ezzel, hogy saját közössége elítélje, sőt, talán kiközösítse. Az új határoknak a háború utáni kijelölésével a két közösség helyzete egyik pillanatról a másikra megváltozik. Az ilyen változás - különösen, ha a közösség helyzetének romlását hozza magával - az adott etnikai közösség számára az egyik legsúlyosabb társadalmi pszichológiai megrázkódtatást jelenti. A háború befejezésével, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követően ezt élte meg a határ menti térségekben élő muravidéki szlovén és magyar lakosság. A Muravidéknek Jugoszláviához való csatolásával megváltoznak az erőviszonyok, megváltozik a szlovén és a magyar lakosság helyzete, beleértve nyelvük státusát is. A muravidéki magyar közösség kisebbségbe kerül, teljesen kiszolgáltatva a jugoszláv állam szándékainak, illetve nemzetiségi és nyelvi politikájának. Ezt pedig abban az időben a Versailles-i rendszer minden országában a nacionalizmus jellemezte, a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló nemzetközi jogszabályok ellenére az asszimilációs gyakorlat érvényesült. 5
