Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XIV. Összefoglaló

dasági életét is, mivel az a mezőgazdaság hanyatlásához és a termelés visszaeséséhez vezetett. Annak ellenére, hogy az agrárreform során jóformán az összes, művelésre alkalmas területet felosztották, a földreform nem oldotta meg a Lendva-vidék égető problémáját, a nagy számú és az elszegényedés veszélyével küszködő törpebirtokos sorsát. Sőt, azáltal, hogy az itt található 7.343 kataszteri hold 1.059 négyszögöl mezőgazdasági használatra alkalmas uradalmi földet - kevés kivételtől eltekintve - a telepesek, valamint a muravidéki szlovén és a szomszédos Muraközből származó horvát anyanyelvű helyi agrárérdekeltek között osztotta szét, a gondokat és feszültségeket csak elmélyítette. Egyrészt azáltal, hogy az itt élő magyarokat kizárta a földhöz jutásból, és ezáltal a nagyszámú magyar törpebirtokosnak még a mindennapi kenyere is kérdésessé vált. Másrészt viszont a telepítések során keletkezett települések gazdasági felemelkedése igen vontatottan haladt, a telepesek által létrehozott gazdaságok többsége viszont állami segély nélkül életképtelen volt. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a politikusi elképzelések, a törvényi szabályozások és a különböző állami támogatások ellenére nem csökkentek a gondok, a gazdák döntő többsége saját földjéből továbbra sem tudta eltartani a családját. A földreform a Lendva-vidék nemzetiségi összetételére is hatással volt. Különösen a kolonizáció érintette érzékenyen a vizsgált területet, mivel az oda telepített 1.305 telepes a Lendva-vidéki lakosság 10%-át jelentette és kizárólag délszláv, túlnyomó többségében szlovén nemzetiségű volt. A vidék nemzetiségi összetételében beállt változásokat csak tetézte a földreform során kisemmizett magyarok elvándorlása.

377