Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XIV. Összefoglaló
tok nagy kiterjedése mellett a törpebirtokosok magas aránya volt. A vizsgált területen az 1910-es népszámlálás adatai szerint a birtokosok és bérlők 93,6%-a rendelkezett 10 kataszteri holdnál kisebb birtokkal, ami 1.435 önálló birtokost és bérlőt jelentett az összesen összeírt 1.533 közül. A néhány holdas kisparasztok még fokozott állattartás mellett is rá voltak kényszerülve a rendszeres kiegészítő foglalkozásokra, bérmunkára, szezonmunkára. Összegzésként elmondható, hogy Lendva-vidék birtokstruktúrájára a földreform előtt a kétpólusosság volt a jellemző. Az egyik oldalon a hatalmas kiterjedésű Esterházy-hitbizomány, míg a másik oldalon a 10 kataszteri hold alatti törpebirtokosság nagy száma állt. A földreformmal párhuzamosan zajló kolonizáció az agrárviszonyok mellett a vidék nemzetiségi összetételére, valamint a magyar-szlovén nyelvhatárra volt nagy hatással. Lendva-vidék kolonizáció előtti nemzetiségi, illetve anyanyelvi helyzetével kapcsolatosan egyértelműen kijelenthető, hogy többségében magyar anyanyelvű közösség élt itt. Az 1910. évi magyar összeírás adatai alapján Lendva-vidék lakosságának 90,4°/o-a volt magyar anyanyelvű, 8,6%-a szlovén, míg a maradék egy százalék a német és horvát anyanyelvű személyek között oszlott meg. A következő, 1921- ben, már jugoszláv uralom alatt - de még az első telepítések előtt - végrehajtott népszámlálás adatai szerint Lendva-vidék lakosságának 82°/o-a volt magyar anyanyelvű, 16%-a szlovén és 2%-a tartozott az egyéb csoportba (horvátok, németek...). A két népszámlálás nemzetiségi adatai közötti eltérés az impériumváltásnak tudható be, mivel egyrészt a magyar hivatalnokokat és egyéb állami alkalmazottakat elsősorban szlovén nemzetiségű hivatalnokok váltották fel, másrészt viszont a kétnyelvű és kettős identitással rendelkező személyek a mindenkori impérium - ez alkalommal az SzHSz Királyság - elvárásainak megfelelően nyilatkoztak anyanyelvűkről. Az 1921-es adatok szerint az összeírt 2.333 szlovén, német és egyéb (főleg horvát) anyanyelvű személy közül 1.729 személy Alsólendván, Hosszúfaluban és Csentében élt, elsősorban e települések szőlőhegyein. Ugyanakkor a Lendva-vidék sík területén fekvő településeken a magyarok aránya még magasabb volt, mint az egész vizsgált térségben. A népszámlálási adatok alapján megrajzolt etnikai térképekről kitűnik, hogy a kolonizáció előtt a magyar-szlovén nyelvterület élesen elhatárolódott egymástól. Jugoszláviában a földreform Sándor régens 1919. január 6-án kibocsátott proklamációjával vette kezdetét. Az 1920 előtti időszak egyébként az elképzelések, proklamációk, különféle nézetek közreadásának ideje, melynek során a jugoszláv politikai pártok az agrárkérdéssel kapcsolatos programjaikat ismertették. A jugoszláv 354
