Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
A polgármester félelme nem volt alaptalan. Másfél évvel később az Alsólendvai Járási Hivatal határozata megbolygatta a hosszúfalui gazdálkodást.23 Helyi érdekeltektől vett el földeket és bérleteket24 és ennek fejében más helyen osztott ki számukra parcellákat azzal a céllal, hogy megbízható kolonistákat telepítsen közvetlenül a magyar-jugoszláv államhatár közelébe. Štefan Jakiin szlovén anyanyelvű hosszúfalui gazda - társai nevében is - fellebbezett az Alsólendván megfogalmazott határozat ellen.25 Mivel a fellebbezés rávilágít a kolonizáció folyamatának némely kevésbé ismert részére, ismertetjük a levél, illetve a tiltakozás okainak egyes részleteit: „1. A föld megművelésének ésszerű alapfeltétele, hogy a tulajdonost békén hagyják. Ha a tulajdonos tudja, hogy bármely pillanatban elveszítheti a földet, nincs érdekében azt trágyázni és fáradságot fektetni bele, mivel a befektetett munka és trágyázás csak évek után térülnének meg. A földreform nem érheti el a célját, ha a föld tulajdonjoga bármely pillanatban megváltozhat. 2. Szociális szempontból sem helyes a föld tulajdonjogának megváltoztatása és a telepesek kolonizálása. A föld, amelyet el akarnak tőlünk venni és amelyre telepeseket akarnak telepíteni, nagyon rossz minőségű és a kolonisták nem tudnak majd rajta megélni. Hídvégen és Gyertyánosban, ahol hazai kolonisták telepedtek le, még valahogy éldegélnek. Ők ugyanis hazaiak, akik a nagy nehézségek ellenére is, ami egy ilyen kolonizációval jár, feltalálták magukat. A hatóságoknak, főleg az első szintű hatóságoknak azonban tisztában kellene lenniük azzal, hogy a petesházi, a benicei és a pincemajori kolonisták annak ellenére, hogy az ottani föld jobb minőségű, hogy majdnem ingyen kapták a házak építőanyagát, hogy jelentős segélyeket és kamatmentes hitelt kapnak, nem tudnak érvényesülni és egyesek szó szerint nyomorognak. Nem lehet az állam érdeke, hogy életképtelen egzisztenciákat hozzon létre, amelyeket aztán mesterséges úton, állami segéllyel kell fenntartani. 3. Ez a kolonizáció azonban a nemzeti öntudat kárára is van. Ugyanis a nemzeti öntudat legjobb serkentője az elégedett állampolgár. Az életképtelen kolonizációk ugyanis nem lehetnek a nemzeti öntudat serkentői az állam legészakibb pontján... 5. Alulírottak kijelentjük, hogy nem vagyunk az okos kolonizáció ellen, sőt, örülünk annak, ha ezen a nemzetiségileg vegyesen lakott vidéken többen vagyunk. Minden kolonizációnak, amelyet nemzeti szempontból hajtanak végre, átgondoltnak és ésszerűnek kell lennie, különben pont az ellenkezőjét érik el vele.”26 23) Az Alsólendvai Járási Hivatal 1932. március 16-án hozta meg a döntést. 24) Bár a törvény kimondta a bérletek tulajdonná történő átalakítását, ez a gyakorlatban mégis lassan zajlott. Ezzel a köztes állapottal magyarázható, hogy továbbra is bérletekről beszéltek. 25) A fellebbezést 1932. március 16-án adták fel Hosszúfaluban. 26) AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 306
