Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

domonkosfai elöljáróság mellékelt levele, a minisztérium 1925. november 16-án kelt határozatában visszautasította a kérelmét.33

Az anyanyelvi bevallásuk miatt következetesen háttérbe szorított magyar és más, nem szláv személyektől elvett földet vagy Lendva-vidéki szlovén, illetve a Lendva-vidékkel szomszédos szlovén települések lakói, vagy a kolonisták és dobrovoljácok között osztották szét. A „hazai”, vagyis eredetileg is a Lendva-vidéken és a vele szomszédos településeken élő szlovének a bérletbe kapott földet általában saját munkával művelték meg. Ezzel szemben a dobrovoljácok megpróbálták a környező települések lakóinak továbbadni bérletbe. Egy ilyen esetről számolt be Klekl József parlamenti képviselő Belgrádban a szkupstinában. A gyertyánosi Kocsis Gábortól és néhány magyar társától elvett földeket Čampar Perónak és egy másik hercegovácnak adta bérbe az agrárhivatal. A két dobrovoljác az előírásoknak megfelelően kifizette a bérleti díjat, a földet pedig a korábban azt megművelő magyaroknak adták ki bérletbe, természetesen magasabb összegért.34

Az egyéni akciók mellett hasonlóan cselekedett Antié Sava vezetésével a Lendvavidékre helyezett 60 dobrovoljác. A Boszniából származó önkéntesek 1924 elején 521 kát. hold 183 négyszögöl földhöz jutottak az Esterházy-nagybirtokon Hídvég, Bánuta, Göntérháza, Kámaháza, Radamos és Zsitkóc települések határaiban. A földet az önkénteseket képviselő személyek a környező földműveseknek kiadták bérbe, míg a dobrovoljácok meg sem jelentek a Lendva-vidéken. Ezért a Földreformügyi Minisztérium 1924. október 9-i határozatával a dobrovoljácoktól elvette a földeket és a nagybirtoknak visszautalta saját használatra. Az illetékes miniszter feltette a mariboriak felé a kérdést: miért nem a környező települések lakosai között osztották szét a földeket a nagybirtoknak történt visszautalás helyett? A Maribori Területi Agrárhivatal vezetője a következőket válaszolta: „A környező falvakban nincs több agrárérdekelt, mivel ott magyarok élnek, az a kevés szlovén pedig, akik ott élnek, már kaptak földet.”35 Világos és nyílt indoklás, amely egyetlen szempontot tartott fontosnak: magyar ne kapjon bérletet, még ha jól és az állam számára hasznosan is működtetné a birtokot.

Az első négyéves bérleti szerződések lejárta után kiemelt szemponttá vált a földreformra jogosult állampolgárok ellenőrzése. Az 1925. év első hónapjaiban meghozott és korábban bemutatott rendeletek alapján a következő évben február-331 AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija.

34) Novine, 1924. január 13.

35) Kokolj, Miroslav: Prekmurski Slovenci 1919-1941. 515. p.

272