Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
XII. 4. A földreform Lendva-vidéken 1924-1931 között XII. 4. 1. Bevezető A jugoszláv földreform és kolonizáció harmadik periódusa 1924. szeptember 30-tól, a „Nagybirtok négy évre szóló bérbeadásáról” rendelkező törvény alapján megkötött szerződések lejártától a földreformot lezáró törvény meghozataláig, 1931. június 19-ig tartott. Ebben az időszakban a jugoszláv földreform a provizórium, vagyis az átmenet szakaszába lépett, mivel az eredeti tervekkel ellentétben a bérleti szerződések lejárta után nem valósították meg a nagybirtokok végső felosztását, nem került sor tulajdonváltásra. A hét évig tartó harmadik periódus alatt az SzHSz Királyság korábban bemutatott „északi területein” az érdekeltek évről évre kapták bérletbe a földet. Ehhez jogi alapot a négy évre szóló bérbeadást szabályozó törvény első cikkelye adott, amely a bérleti időről kimondta: „Ezt a határidőt mindaddig meg lehet hosszabbítani, míg a földterület törvényes úton a bérlők tulajdonába nem kerül. Annak ellenére, hogy a korábban már elemzett bérleti törvény célként tűzte ki: „... az agrárreform végső rendezéséig létrejöjjön mind a nagybirtokosok, mind a szegény földművesek mint ideiglenes bérlők birtokviszonya, és ezzel lehetőséget kapjanak a racionális munkavégzésre”1 2, ez nem jött létre. Sőt, a föld tulajdonjoga körüli bizonytalanság negatívan hatott a bérletek megművelésére, mivel egyfajta „rablógazdálkodás” alakult ki. A bérlők nem foglalkoztak a talajerő pótlásával, nem történt komolyabb beruházás a bérletbe kapott földön. 1) Uradni list, Letnik II., 20. september 1920. št. 109., 499. p. 2) Uo. 499. p. 259
