Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
nyékére települő szlovének a XIX. század utolsó évtizedében költöztek nagy számban a szőlőhegyekre vincellérnek. Az elsősorban szőlőmunkásokként foglalkoztatott szlovének lesüllyedéséről beszélni a tények teljes elferdítését jelenti. Semmi nyoma nem volt ezen a vidéken sem annak, hogy anyanyelvi szempontok alapján tegyenek különbséget bérlő és bérlő között. Magánemberként az vásárolhatott földet, akinek erre pénze volt, s itt sem nézte (nem is nézhette) senki a vevő anyanyelvét. Ráadásul sem a magyar közigazgatási hivatali hálózat, sem alapítványok, akciók, magányos támogatók nem befolyásolták Muravidék birtokforgalmát, a magyarok nem kaptak külön támogatásokat. A jelentés ezzel éppen ellentétes megállapításai a tudatos hamisítás mellett az állami beavatkozáshoz és a telepítéshez szolgáltattak alapokat. A „gazdag magyarok és a szegény szlovének” részben létező állapotának felvázolása az ellentétek szításához, az állami akcióhoz adott érveket. A buzgó hivatalnok következtetései jól mutatják a háttér elfedését. A fentiekből következtek javaslatai, amelyekben nem az államnak egyébként fontos gazdaságosságra, hanem az államalkotónak tekintett szlovén (szláv) népesség fizikai terjeszkedésére, térnyerésére helyezte a hangsúlyt. A muravidéki gazdálkodók anyanyelvi összetétele szempontjából ezért vált olyan veszélyessé a részigazságokat tartalmazó, illetve tudatos elírásokat, elhallgatásokat rögzítő jelentés. Az Esterházy-nagybirtokon 1921. március 20-a és 24-e között tevékenykedő bizottság döntéseivel természetesen nem volt mindenki megelégedve. A bérletek rendezése után több panasz, illetve kérelem is érkezett a Muraszombati Területi Agrárhivatalhoz az alsólendvai Esterházy-uradalom területéről. Példaként a csentei Mocsnek József kérelméről essen szó, de hozzá hasonlóan érvelt a többi panaszos is. Mocsnek József először leírta, hogy saját földdel nem rendelkezett, ezért magát és öttagú családját az Esterházy-uradalomtól - éveken keresztül - bérelt 15 kataszteri hold földből tartotta el. A bérleti szerződést hatévenként hosszabbították meg, utoljára 1918-ban kötötte meg újra az uradalommal 1924-ig. A továbbiakban kifejtette, hogy mivel a 15 kataszteri hold bérlése eddig gyakorlatilag hosszú távra biztosított volt számára, ezért ennek tudatában építette fel egész gazdaságát, állatállományát. Az új állam rendeletéi alapján a nagybirtok a földreform hatálya alá került, s az ennek keretében kapott bérleti földből - figyelmen kívül hagyva az uradalommal kötött korábbi szerződését - 10 kataszteri holdat elvettek tőle és csak 5 kataszteri hold földet használhat a továbbiakban. A döntés alapján Mocsnek József több szempontból is megkárosítottnak érezte magát. Egyrészt a bérelt földet már a következő gazdasági évre megtrágyázta, másrészt a 10 kataszteri hold bérleti föld elvételével 208