Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

X. A földreform végrehajtó szervei és tanácsadó testületei

A gyakorlatban meglévő és működő kettős rendszerben a végrehajtói szintek kerültek előtérbe, a tanácsadói testületeknek csak mellékszerep jutott. Ez a megállapítás érvényes a törvényhozás folyamatára is, amelyben természetszerűen a minisztérium játszott fontos szerepet, de az agrárigazgatóságok véleményezéseikkel befolyásolták, befolyásolhatták a végleges formát. A törvények, rendeletek gyakorlatban történő megvalósításakor a különböző agrárbizottságok nagyon fontos szerepet játszottak. Különösen igaz ez a helyi testületekre, melyek a tanácsadói kezdeményezői, ellenőrzési jogosultságukat gyakran összetévesztették a végrehajtói funkciókkal. Helyenként úgy viselkedtek, mintha a földek elvétele, kiosztása az ő feladatuk lenne. Az állami apparátus minden szintjén meg is hagyták a helyi agrárbizottságokat abban a téves tudatban, hogy ők a valódi döntések meghozói. Ez a tudatos tévedés rendkívül jól jött a politikusoknak, mivel az igazán veszélyes helyi feszültségeket ezzel a módszerrel (is) kiválóan tudták kezelni. Minderre addig volt szükség, amíg nem kerültek összeütközésbe a központi elképzelésekkel és akarattal. Amennyiben a helyi agrárbizottságok nézetei vagy gyakorlatuk nem felelt meg az illetékes tárca által képviselt reformoknak, akkor rövid úton „felidézték” a tanácsadói szerepüket, s nem engedték megvalósítani a helyi elképzeléseket. A diktatúra bevezetése után a Földreformügyi Minisztériumot megszüntették, a földreformmal és a kolonizációval kapcsolatos munka és döntési szint az újonnan létrehozott báni hivatalok hatáskörébe került.

167