Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)
Julcsika esete Puccgámmer Ábrahámmal
Julcsika esete Puccgámmers Abrahámmal- Kislányom, hányszor mondjam még, hogy ezt nem így kell csinálni? - szörnyülködött kétségbeesetten anya, amint belépett az ajtón. - Fogadj már szót végre, és rakd el az ollót, mert kiszúrod a szemed, és gyere le azonnal az asztalról! Te szentséges végtelenség, mit tettél az új selyemblúzommal? Jézusom, és hol van a másik ujja? Jaj, csak nem vágtad le? Tudod, mennyibe került? Miért kell folyton rosszalkodnod, legyél végre jó kislány, mert nem tudom, mit csinálok veled! Megverlek! Vagy, vagy sarokba állítalak, vagy ha az sem segít, akkor majd eljön érted a Puccgámmer Abrahám! Es akkor meglátod, mi lesz! Eljön érted, és elvisz magával és - hamm! - megesz! - fenyegetőzött és könyörgött anya, de minden hiába volt. Julcsikának bizony aznap nagy kedve volt szabdalni, vágni, rövidíteni. Azt játszotta ugyanis, hogy varrónő, és "játszásiból" átalakította anya hosszú ujjú blúzát rövid ujjúvá. Persze, ő csak jót akart, hiszen anya múltkor is úgy beleizzadt abba a blúzba, gondolta, tesz róla, hogy ez többé ne forduljon elő. És most tessék, ez érte a hála és a köszönet! Nem elég, hogy kapott a fenekére két csípősét, ráadásul mehet vacsoráig a szobájába, és az esti mesének is fuccs, hanem még a Puccgámmer Ábrahám is eljön érte, az a rusnya, szőrös, gonosz tekintetű, éles fogú és éles karmú gyermekfaló szörnyeteg! Julcsika duzzogva és sértődötten vonult a szobájába. Ez az anya, hogy miért olyan ideges folyton? És miért dolgozik annyit? Tegnap is 13
