Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig

jától kissé keletre, közel az országúihoz. A Vas megye megszállását jelentő, utolsó ellenséges hadmozdulat állhat az elnevezés keletkezésének hátterében. Az 1709 júniusában Regede felől támadó Nehem tábornok vezette rácok pusztításaira egyetlen igazoló adatunk van: a fent említett Könye kapitány árváinak ellátására a hodosi Sánta Szabó Jánosnak, igazi nevén Ábrahám Jánosnak, a három árva gyámjának 1715-ben, röviddel a szabadságharc után, a nagyanyának, nemes Akats Erzsébetnek a Páttyiaknak korábban hitelezett 300 forintját is fel kellett használnia, „mivel más jószágokat el pusztétotta a Raátz".7' Tehát a Könyék hodosi birtoka a rácok dúlása miatt pusztult el. Nem nehéz ezt a Rácok völgyével kapcsolatba hozni.

Az „ÁRVASÁG KORA” ÉS AZ ÚRBÉRRENDEZÉS I7II-I781

Vas megyében a 18. század elejére már csak a Kemenesalján, az Őrségben és a Tótságban maradtak nagyobb lélekszámú protestáns közösségek. 1732-ben elérkezettnek látszott az idő az államhatalom részéről, hogy felszámolja a lutheránusok és a kálvinisták utolsó Vas megyei hadállásait. Ez év nyarán sikerült megfélemlítéssel Kemenesalja zömében lutheránus gyülekezeteit meghátrálásra kényszeríteni, a templomokat, kulcsokat, kelyheket átadatni. A Hegyhát, Őrség és a Tótság protestánsai jól összehangolt tiltakozó akciókkal, botokkal felfegyverkezve lehetetlenné tették ugyanezt. A Kerka menti nyári eseményekről így tett jelentést Rosty István Vas megyei alispán, aki személyesen vezette az akciót: „Onnénd vivin utamat egyenessen Hodossra, és Domokosfára, az holottis hasonló adhortatiokkal tentálván az Templomoknak occupatioját, de az ott való lakossokis noha respiriumot kértek, hogy második Statiomban fogják magokat deklarálnyi, az mint magok közt tanácsot tartván a Communitás, Hodossiak Kőnye Márton, és Fokszabadi János, domokosfaiak penig Gáli János és Domainczi János névő kővettyek által Szent Trinitásson lévő Statiomban per absolutum meg izenték, hogy ők az Templomot se az Kulcsot visza nem adgyák, valameddig az Őrsigiek”.71 72

November végén újból Rosty István alispán vezetésével, most már öt század osztrák katona támogatásával végső rohamra indultak az Őrség és a Tótság ellen. Rosty megtévesztésül elhíresztelte, hogy az Őrségre fog előbb rátámadni, de először Szenttrinitásra (Felsőpetróc, Gornji Petrovci), majd Szentbenedekre (Kancovci) csapott le. Innen Kercára vonultak, ahol azonban a botokkal, villákkal felfegyverkezett parasztság fogadta őket, azt kiáltozva: „Adta-teremtette tolvaj viceispánja, öljük meg!” Rosty kezdeti rémületét fokozta, hogy helyettese Hódosról küldött levelében arról értesítette, hogy az Őrségből „eleven fejjel” ki nem eresztik. A magát összeszedő alispán innen tudatta Hofraiter kapitányt, aki már korábban megszállta Hodost, hogy most ez a falu következik. Rosty saját szavaival így jelentette a főispánnak Hodos elestét: „mi némő rósz Emberek otis őszvő gyülekesztek, mind elszalattak, és az Keritisben senkit sem találván, se az kulcsot nem kaphatván, durungokkal kőllőt fői töretnem az Templomot”. Itt a magával hozott katoli-71) VaML Nemesi Perek Faso. 7. N. 7. (1787)

72) MOL P 1314 Missiles 93921. (1732. augusztus 16. Torony)

27