Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
elmozdítsa s eljárása sikeréről mielőbb felterjesztést tegyen. ”27 Vas megyében a protestáns templomok elfoglalása 1732 május közepétől november 20-ig különféle módokon történt. Kezdetben a vármegye békés módon próbálkozott, minden gyülekezetbe néhány esküdtet és katolikus papokat küldött, hogy a vármegye parancslevelének felmutatásával a templomot szépszerével átvegyék, felszenteljék. Rosty István alispán 1732 augusztusában még kísérletet tett az őrségi templomok békés úton történő átvételére és tárgyalásba bocsátkozott a falvak követeivel. A hodosiakat Könye Ádám és Fogszabadi János képviselte.27® Az első próbálkozás kudarcba fulladt: az alispánt kíséretével Külsőrákosnál feldühödött tömeg fogadta és a véres összeütközés egy időre meghiúsította Belsőrákos, Szentpéter, Kerca, Hodos, Kerkáskápolna és Velemér templomainak elvételét. Erre csak novemberben került sor, amikor minden ellenálló községet előzőleg az osztrák-magyar hadsereg rendfenntartó alakulatai szállták meg, akiket házakhoz szállásoltak be. A végrehajtásra kirendelt katonaság megérkezése után a templom ajtaját erőszakkal beszakították, és ahol már előbb belülről aládúcolták, ott a templom hátsó ablakán vagy a toronyból létrák segítségével hatoltak be. Az alispán azonnal felszenteltette a templomot és az oda beállított plébánossal misét mondatott. A hadművelet 1732. november 18-án kezdődött és 22-én fejeződött be. A kemenesaljai evangélikusok világi vezetőik, Ostffy Mihály és Vídos János rábeszélésére békésen átadták a templomok kulcsait, és hasonlóan cselekedett néhány hegyháti evangélikus gyülekezet is. A lelkészek egyelőre sehol nem hagyták el a gyülekezetüket, sőt legtöbb helyen a templom ajtajára tett pecsétet is leszaggatták.28 Végsőkig ellenálló evangélikus tótsági templomok Péterhegyen (Gornji Petrovci), Szentbenedeken (Kancevci), Lakon (Selo) és Hodoson, valamint Domonkosfán voltak. Tótságban a büntető katonai hadjárat 1732. november 20-án vette kezdetét, amikor a lakosságot nem lehetett rábeszélni templomkulcsaik átadására. Először a szlovénok lakta Péterhegy faluban vették ostrom alá a Szentháromság templomot és el is foglalták, majd szlovén származású szerzetesekkel fel is szenteltették. Rosty katonáival még aznap este Szentbenedekre indult, ahol reggel rajtaütéssel elfoglalta az evangélikusok templomát. Az őrségi hadjárat Kercával folytatódott, majd Hodos templomára támadtak. Erről Rosty a következőképpen számolt be a megyei főispánnak: „Tekintettel arra, hogy Hofreiter kapitány (a kiszállásolt csapat parancsnoka - szerző) árat már előre értesítettük és csak három napra reggel érkeztünk meg a községbe, ott már egy jól előkészített rendfenntartó fegyveres alakulat várt a parancsra. E községben összegyűlt néhány semmirekellő ember, akik megjelenésünkkor azonnal eltűntek. Mivel a kerítések mögött nem találtunk egyetlen embert sem és a templomkulcsot sem tudtuk előkeríteni, az ajtaját kénytelenek voltunk dorongokkal betörni, és itt is megparancsolni a szentmise megtartását.”29 Bár a Rosty-féle jegyzőkönyv nem említi a hodosi evangélikus lelkész nevét, egyes források szerint az állást Lepoša György “ töltötte be. 27) Pataky 27a) Orbán Róbert: Az őrségi falvak Somogybán, in Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2000/4 Szombathely (Orbán) 28) Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története I., Sopron 1910 ( Payr I): 29) Franc Sebjanič: Protestantsko gibanje panonskih Slovencev, Murska Sobota 1975 (Sebjanič) 30-31) Payr I., Sebjanič 179
