Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
Függelék A HODOSI ÉS KAPORNAKI CSAüAdNEVEK (1487-1848) A hodosi családfők teljes lajstromát először az 1550. évi őrségi Batthyány-urbáriumban jegyezték fel, és ettől kezdve Mária Terézia urbáriumáig (1767) minden emberöltő alatt készült legalább egy olyan kimutatás, amelyik minden jobbágygazdát sorba vette. Hodos és Kapornak egyes családjainak, nemzetséggé terebélyesedő rokonságainak századok során történő megerősödéséről, elköltözéséről, kihalásáról, egyszóval sorsáról ezekből a névsorokból alkothatunk magunknak képet. Öt olyan név van, amelyek mindenfajta listán, minden időben szerepelnek majdnem fél évezrednyi idő alatt, ennek alapján nyugodtan tősgyökeres hodosiaknak, kapornakiaknak tekinthetjük az alábbi családnevűeket: Hodoson Ábrahám és Könye, Kapornakon Büki, Dávid és Farkas. Tekintsük át időben előrehaladva is a családnevek változását! A középkorból csupán két hodosit ismerünk név szerint: Tako Istvánt egy ivánci per tanújaként 1487-ből, és Gerencher Andrást, őrségi őrnagyot, aki a győri káptalannal az őrségiek nevében 1499-ben megegyezett a dézsma egy összegben, 28 aranyforintban teljesítendő megváltásáról.102 A Tako név már 1599 előtt eltűnik Hódosról, csakúgy, mint a hodosi őrnagy utódai, a Gerencsérek. Mindkét családnév magyar, csakúgy, mint azok, amelyek nem érték meg a török kiűzését (1690), vagy a türelmi rendelet (1781) kibocsátását: Bencze (1695 előtt), Dömötör (1728 előtt), Gál (1695 előtt), Jankó (1728 előtt) hodosiak, Márton és Kalamár (1659 előtt) kapornakiak kihaltak vagy elköltöztek. A beköltözők és végleges letelepedést választó családok sajátos esete a Forjánoké, akik a 17. század derekán nemességet szerezve az Őrség nyugati sarkában, Hodoson választottak hazát maguknak. A beköltözés és a beilleszkedés inkább a 18. századra jellemző, miközben az Őrségből főként Somogyba történő elvándorlás és menekülés ideiglenes lélekszámcsökkenést idézett elő a Kerka mentén is. Az árvaság korának jövevényei ennek következtében Hodoson tótságiak, a Kercsmárok, a Romhányok és a Süppölök. Kapornakon pedig feltehetően magyar lehetett a Lukács család, a Tóthok pedig lehetnek szlovén anyanyelvűek, de magyarok is (megjegyzendő, hogy ebben a korban már a családnevek megszilárdulása, örökölhetősége miatt nem lehet megbízhatóan tisztázni egy adott családnévből a származást és az anyanyelvet). Ebben az évszázadban költözött Kapornakról Hódosra az ott törzsökös Dávid család. A 19. század első felében érdekes módon a környékbeli magyar falvakból eredő nevek jelennek meg a régiek között: Ferenc, Ingészy, Jenesse, Kiss, Laczó, Nagy, Németh, Őr Hodoson és Cseke Kapornakon. Ez azért érdekes, mert a hodosi evangélikus fárában nagy számban éltek szlovén ajkúak, így azt várhatnánk, hogy a 19. században egy vegyes magyar-szlovén névanyag tárul fel. 102) MÓL DL 102234., PLGy Győri káptalan magánlevéltára. 9. Cimeliotheca 679. sz. 38