Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig

Hogy miként került a református Hódosra a Wittenbergben iskolázott, kőszegi evangélikus iskolamester, azt ma már nehéz kideríteni. Feltehetően üldöztetés elől menekült a hódoltsági területen fekvő, örökké lelkészhiánnyal küszködő térségbe. Talán első állomása a korábban is evangélikus Domonkosfa lehetett. Ennek a falunak a földesurát, nádasdi Darabos Gáspárt az evangélikus egyház előkelő nemesi patrónusai között sorolták fel 1646-ban.53 A Darabos-birtokok központja a hegyháti Magyarósdon volt, Domonkosfa jobbágyai is az itteni kastélyba szolgáltatták be terményeiket. Hasonlóan a többi hegyháti és tótsági Darabos-birtok lakosságához, a hitújítás után a domonkosfaiak is az evangélikus hitet választották. Domonkosfa pedig Hodos szomszédságában, annak filiájaként tűnik fel később. Mindez végül is puszta feltevés.

Perenyeit korábban bírálatok érték Kőszegen, nem annyira lelkészi, mint inkább tanítói ténykedése miatt, és posztjáról nem önszántából távozott.54 Hodoson aztán Perenyei Bálint tökéletes munkát végzett, 1698-ban már végleg az ágostai hitvallásra tért a falu. Utóda, a szintén Kőszeg környékéről, Szakonyról (Szakony evangélikus falu ekkor a Répce mentén) származó evangélikus Szakonyi Miklós lelkészkedett akkor már évek óta itt.55 Perenyei tehát elvégezte azt, amit máshol a földbirtokosok nyomása sem volt képes véghezvinni, a falut egyik hitvallásról a másikra térítette. Egy emberöltővel korábban Martyáncon (Martjanci) ez az áttérés súlyos konfliktusokkal járt.

Szakonyit a 18. század elején viszont már tótsági származású lelkészek követték az őrségi faluban. Előbb Lepossa György, majd 1725-ben Osvaldt György lelkészkedett itt.56 Jól tükrözte ez a kialakult helyzetet: Hodos a népes szlovénajkú Tótság evangélikus tömbjének szomszédságában helyezkedett el, sehol sem érintkezve magyar evangélikus fárákkal. A legközelebbi magyar lutheránus gyülekezetek Nádasd környékére, innen félnapi járóföldre estek, és semmilyen hagyományos kötelék korábban nem fűzte ezekhez a hegyháti falvakhoz Hodost (Domonkosfára ez csak részben volt igaz). Az Őrség nyugati kapuja, Hodos mostantól a lutheránus Tótság keleti kapuja is lett.

A HODOSI NEMESSÉG KIALAKULÁSA

Perenyei munkálkodása meglazította Hódosnak az Őrséghez fűződő kapcsolatait. Hiszen a felekezeti különbség, bármi jelentéktelennek tűnt is, a párválasztásnál mindig megmutatkozott. Az evangélikusok inkább evangélikus hitvestársat találtak maguknak, mint más hiten lévőt. Erről a fára lelkésze is gondoskodott. Az evangélikus Hodos nyitottabb lett szlovénajkú szomszédjai felé. Anyakönyvek híján ezt csak az összeírások névanyagából lehet kihámozni. A tótságiak beköltözése Hódosra az armalista nemesség példáján követhető nyomon.

53) PAYR 1924. 684. p.

54) PAYR 1910. 230., 231. p.

55) SZPL Kazó-visitatio, Hodos.

56) PAYR 1910. 371. p. Megjegyzendő, hogy mind a Lepossa, mind az Osvald név felbukkan rövid időre Hodoson 1695 előtt. MÓL 1322. Urbáriumok 1630, 1643, VaML Mikrofilmtár. Németújvári urbáriumok, Őrség 1659-1566, 1695.

24