Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: A hodosi vasút egy évszázada
begyűjteni, a megye 210.000 forint támogatást szavazott meg, az állami hozzájárulás pedig 280.000-300.000 forint, de még így sincs teljes fedezet.3b Ezt követően megkezdődött a törzsrészvények bejegyzése, és nem csak a vonal melletti falvak, hanem az egész Goricskó is vásárolta ezeket. A Muraszombat és Vidéke hetilap 1902. augusztus 31-én „ Vasutunk ügye régen va]ódik” címmel vezércikkben veti fel, hogy a helybeli fejlesztés szószólói évek óta hiába járják hol az egyik, hol a másig minisztérium irodáit. A cikk szerzője a nép nevében felszólítja az illetékeseket, hogy keressék fel a miniszterelnököt és az „kegyeskedjék a vasút ügyét a minisztériumban soron kívül elintéztetni, hogy jövő tavasszal megépíthető legyen, munkabíró népűnk az építésnél keresetet találjon és azzal is nagy nyomorán4 enyhítsen. ” A századfordulótól már több lépés történt, és a többi érintett község mellett 1902-ben a hodosi képviselő-testület is megkapta a vármegye felszólítását, hogy a május 5-i törvényhatósági közgyűlésig adják meg a hozzájárulási határozatot. A vármegyei törvényhatósági bizottság már az év júniusában kiadja a 13.092/092. sz. véghatározatát az építendő vasútra, és ezzel hivatalosan is eldőlt a vonal sorsa, de maradt a kérdés, hogy mikor kezdődnek a munkálatok. Az 1903. év némi reményt hozott, hiszen a Körmend-Muraszombat irányába tervezett vasút rendkívüli segélyben részesült Vas vármegye részéről: az előtte tervezett 100.000 korona helyett a megyei közgyűlés 360.000 koronát szavaztatott meg, ami reális alap volt a kivitelezhetőségre. Az alispán bejelentette, hogy az engedélyezési folyamat a m. kir. kereskedelmi minisztériumnál már megindult, a segély kieszközölését pedig azzal támasztotta alá, hogy a vonal az Őrségen át vezet, ahol terméketlen a talaj, de hazafias nép lakik, ezért a megye erejét túlhaladó áldozatot kénytelen hozni. Az ide vonatkozó 44346/93. sz. határozatával 360.000 koronát, tehát kilométerenként 6000 korona hozzájárulást szavazott meg, de tekintettel a vonal hosszúságára és a talajviszonyokra, a lakosság támogatása sem lesz elég, ezért szükséges az államkincstár és a kereskedelmi kormány segítsége és kedvezménye is.5 Az engedély megszerzése érdekében bizottságot neveztek ki, amelynek gróf Széchenyi Tivadar, Ernuszt Kelemen, Chernél György, Chernél Antal, dr. Károly Antal, Elek Gyula, Pósfay Pongrácz, Ratkovicz Vendel és Yj Károly voltak a tagjai. Amikor 1904-ben 240.000 korona hiányzott a szükséges pénzből, a 20 százalékos segélyt a kereskedelmi kormánytól akarták beszerezni, és politikai okokra hivatkozva kérvényezték a vasút kiépítését, hogy az itt élő 60.000 szlovén így szorosabban összekapcsolható legyen a magyarsággal, mert az utóbbi időben túl nagy az elidegenülés veszélye - jelenti a helyi hetilap. Ebben az évben az építési tervek már olyan előrehaladott szinten voltak, hogy az érintett falvakban az állomásokról határoztak: Hodos község képviselő-testülete márciusban döntött a települést érintő vasút és állomás építésének tervéről. Jelentősebb fordulatot az 1905-ös év hozott, amikor Barthalos István júniusban Muraszom-3.b) MésV, 1900/XVI-1Z, 28. IV. 4) 1902-ben és az előző években nagy természeti katasztrófák sújtották a vidéket, ennek következtében nagy károk keletkeztek a vetésekben, szőlőkben és gyümölcsösökben, épületekben és a falvak lakossága elszegényedett. 5) MésV 1903, XIX/7, 239
