Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
A 19. század második felében a hodosi gyülekezet, amelyhez Kapornak, Dolenci, Šalovci, Domonkosfa, Bükalja, Szomoróc, Kerca, Kisszerdahely, Szombatfa, Gödörháza és Velemér tartozott, jelentős földi javakkal rendelkezett. A Hodos község és Batthyány Zsigmond földesúr perében született 1856-os vármegyei határozatban olvasható, hogy a gyülekezetnek 190 katasztrális hold IV-VII. minőségi osztályba sorolható egyházi birtokot mértek ki: Hodos 152 hold, Šalovci, bár másik földesura volt, 38 hold egyházi birtokot kapott A bejegyzés szerint a lelkésznek az addigi fertály telek helyett egy egész jutott, a kántortanítót pedig 18 hold illette meg.48 A gyülekezetnek nem voltak anyagi gondjai, Kardos János és Magyar József pedig nem csak jó lelkipásztoroknak, hanem okos gazdáknak bizonyultak. A gyarapodás évtizedei következtek: 1897-ben a fáraház, egy évvel később a tanítólakás mellé új gazdasági épületeket emeltek. Templomukat belül tatarozták, új oltárt és szószéket csináltattak. A gyülekezet legerősebb, saját templommal és iskolaépülettel rendelkező társegyházát Domonkosfa képezte. A hodosi anyaegyház beleegyezésével Gerőházávál és Jánosfával elindí tották a sikeres önállósulási folyamatot. A kiválást azzal feltételezte az anyaegyház, hogy az új gyülekezet a hodosi lelkész és iskolamester járandóságaiból rá eső részt azok haláláig elvállalja, s eltartja a saját tanítóját és lelkészét is. A második legnagyobb muravidéki gyülekezet 1781-ben még 3000 lelket tömörített, de idővel ez a szám megcsappant. Az első világháború után elvesztette Szalafő, Kotormány, Szentpéter, Dávidháza, Bajánháza, Senyeháza társközségeit, valamint más magyarországi diaszpóráit. Az új gyülekezetét már csak Hodos, Kapornak, Šalovci, Budinci és Dolenci képezték, a lélekszáma pedig nem haladta meg az ezret. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása a népek és nemzetek országútján fekvő vidékre, főleg pedig a magyar hagyományokban tevékenykedő protestáns közösségre kulturális stresszként hatott, amit még súlyosbított a kizárólagos nemzeti felosztás, az újra feltörő pánszláv-jugoszláv mozgalom. A magyarországi egyházi kapcsolatok megszakadtak, de előtte még Kapi Béla, a dunántúli kerület evangélikus püspöke 1919-ben Kováts István muraszombati lelkészre bízta az itteni 10 evangélikus gyülekezetei és esperessé léptette elő. Az ezt követő három év és a sok akadály legyőzése után, 1922. február 2-án Muraszombatban megalakult a Prekmurjei ágostai hitvallású evangélikus egyházmegye Kováts esperessel az élén. Az alapító közgyűlés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy Aleksander Jakuncot főfelügyelőnek, Luthár Ádám lelkészt egyházi jegyzőkönyvvezetőnek, Vértes Sándor nyugalmazott hodosi tanítót pedig világi jegyzőkönyvírónak49 választották meg. A muravidéki tájnyelvet és magyar írást alkalmazó evangélikusokkal szemben a jugoszláv hatalom türelmetlenül viselkedett, több lelkészt börtönbe vetett, Kováts esperesnek elrendelte, hogy készítsenek hivatalos szlovén nyelvű katekizmusokat. Amikor 1923-ban Jakunc Amerikába költözött, helyette a Hodoson is nagy vagyonnal rendelkező Josip Benko gyárost és nagybirtokost választották meg főfelügyelőnek. Közbenjárásával 1923 októberében az előbbi egyezség alapján Újvidéken a német, magyar és muravidéki evangé-48) Heiner; Hodos-Šalovci régi kataszterei, Vizitációs jegyzőkönyvek in SZPL 49) Dr. Theoedor Hari; Zgodovina evan. cerkve v Murski Soboti, Murska Sobota 2000 185
