Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
Schacchi Ferenc vasvári főesperes Canonica Visitatio-ja az 1713/ 14-es évekből nem egyéb, mint Kazó István egyházlátogatási jegyzőkönyvének szinte szó szerinti átmásolása.24 A kemenesaljai püspökséghez tartozó anyaegyházak között 1725-ben említik Hodost is. Érdekes a Mária Terézia-kori Canonica Batthyaniana jegyzőkönyv 1754-ből, amely a többi birtokon lévő eklézsiákkal együtt felölelte az őrségieket is. Hodos társegyházai között sorolja fel Domaföldét, Kapornakot, Kotormdnyt, Domonkosfát, Gerencséróczot és Jánosóczot. Érdekessége a latin nyelvű okmánynak, hogy magyarul tünteti fel az egyházi birtok dűlőneveit. Kozma János plébános a földeket már előde, Guszály János példájára a hodosi evangélikusoknak adja bérbe.25 A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a katolikus plébánia birtokát szántók, rétek és erdők képezték. Az 18. század derekáról származó nagy és szórványos megmérettetési jegyzőkönyvek nem tartalmaznak lényegesebb egyháztörténelmi információkat, de honismereti szempontból érdekességekre deríthetnek fényt. IV.3. Újabb megpróbáltatások A török kiűzése után a Habsburgok részéről nemcsak állandósult, hanem nőtt a magyaroknak, a jobbágyságnak, a protestánsoknak az elnyomása, így az az 1703-ban megindult Rákócziféle szabadságharchoz vezetett, amelynek jelszava, „Istennel a hazáért és szabadságért”, új reményt adott a protestánsoknak is. A franciáktól is szorongatott I. Lipót császár 1704-ben nyilatkozta, hogy „a bevett vallások szabadságáról a törvények értelmében gondoskodik, a földesurak visszaéléseit és a lelkiismeret bármely erőszakolását meggátolja s többi kicsapongásokat, hiányokat orvosolja...” Az 1705. szeptember 12-én összegyűlt rendek, miután Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották, elrendelték vallásügyi biztosok kiküldésével az elfoglalt templomok ügyének megvizsgálását és orvoslását. Ahol pedig nem lehet visszaadni a templomot, ott templom és parókia építésére telket kellett biztosítani a templom nélkül maradt felekezetnek, és megszüntették a kényszert, hogy protestánsok más vallásé papnak fizessenek. I. Lipót halála után, 1705- ben I. József került a trónra, aki a harcok beszüntetése mellett kilátásba helyezte a vallási sérelmek orvoslását is. A dunántúli megyék 1704-ben a kuruc csapatok ellenőrzése alá kerültek. A gyülekezetek lelkesen fogadták a szabadságharcot és az egykor határőri szervezetben élő őrségi falvak katonai segítséggel támogatták is. A hodosi Orbán Lajos26 elmondása szerint egyik előde részt vett a Szentgotthárd melletti nagyfalui harcokban: „Hajlott korú dédapám, aki nagyapjától, apjától és az őrségi vénektől tudta, számtalanszor elmondta, hogy a hodosiak szép számban Rákóczinak is segítettek Tótfalunál. Mivel kardjaik és más fegyvereik nem voltak, kaszával, villával, kapával mentek a plundrás németre, mert azt hitték, alkalom lesz nemesi jogaik visszaszerzésére is... Ha Szentgott-24) Visitatíos Shassiana 1713/14, Szombathelyi Püspöki Levéltár SZPL (Shassiana) 25) Vizitatios Batthyanyies 1754, SZPL 26) Régi őrségi családokból származó id. Orbán Lajos 177
