Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Pivar Tomšič Ella: Erős vár a mi Istenünk
rangú katolikus egyházfi és világi főúr az országgyűlésben megtagadta a 144 protestáns templom visszaadását, de az országgyűlés ebből vármegyénként megnevezve összesen 90-et jelölt ki visszaadásra. Az első kijelölésben nem, de az őrségiek újabb fellebbezése útján III. Ferdinánd elrendelte négy református templom visszajuttatását: „Emlékezetébe idézzük a jelenlevők tanúsága szerint mindazoknak, akiket illet, hogy fontolóra vettük Őrség tartományunk nemes lakóinak hűségét és sokféle szolgálatát, amit ők először a mi magyar királyságunk szent koronájának és azután a mi Felségünk iránt különféle helyeken állandóan megmutattak és áldozatosan teljesítettek és ígérik, hogy a jövőben is hasonló változatlan hűséggel mutatnak meg és áldozatosan teljesítenek. Ezért tehát a mi igaz különleges királyi kegyelmünkből négy, azaz Szentpéter, Belsörákos, Kercza, Hodos településeken alapított és épített templomokat, edényeikkel és parichiális tartozékaikkal, szántható földjeikkel, mezőikkel, rétjeikkel, kertjeikkel és más tetszésre és haszonra szolgáló tartozékaikkal sértetlenül jogos tárgyaikkal visszaadni és régi határaiba visszaállítani megparancsoljuk és megengedjük, hogy most és az eljövendő minden időben az ő helvét hitvallásuk elve és szertartása mellett a szent evangélium hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával, temetéssel, esketéssel, zsoltárok és himnuszok éneklésével, nem kevésbé az isteni tisztelethez tartozó más dolgokban a teljes istentiszteletet szabadon és háboríthatatlanul gyakorolhatják és véghezvihetik és tartózkodjanak továbbra is vallási szertartásaikkal ellentétben állók és vitatkozók rágalmazásától. Királyi parancsolatunk semmibevevőit törvényes büntetéssel fogjuk sújtani. Ez ügyben meghatározott örök emlékezetre szóló jelen szabadságlevelünket hiteles pecsétünkkel ellátva kiadjuk. A mi Bécs városunkban 1648. június 19-én. III. Ferdinánd s. fe.”18 A szabadságlevelet a király leküldte a megyére és az 1648. augusztus 3-ki bejegyzése szerint „Vas vármegyének Körmend városában tartott közgyűlésén kiadatott és én Daras István, az előbb írt vármegye bírósági jegyzője kihirdettem és helyreállíttattam a megnevezett Eörsegh tartomány fenti templomait. A fenti jegyző s. k. ”.19 A bizonyos mértékig vallási türelmet tanúsító III. Ferdinánd király halála után 1657-ben trónra került I. Lipót a vele szövetkező magyar egyházfikkal és főurakkal fegyveres erővel üldözte a protestánsokat. A politikai ármány sem volt idegen a bécsi udvarban és annak ellenére, hogy a Wesselényi-Lippay vezette összeesküvésben 1669-ben a bírósági ítélet a katolikus Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt sújtotta halálbüntetéssel, mégis jogcímet kerestek arra, hogy a protestánsokat vádolják az összeesküvésért, és megtorlásként vegyék el vallásszabadságukat. így érkezett el 1671-1681 között a gyászévtized, a legkegyetlenebb üldözés. A 17. század hetvenes éveiben Muravidéken már csak a Muraszombattól északra eső térségben működtek a protestáns gyülekezetek, és Széchy Péter birtokain 1672 kora tavaszán kezdődött a kíméletlen üldöztetés: katonai erővel, véres harcok árán foglaltak el újabb tótsági templomokat, űzték el a lelkészeiket. Mivel 1669-től kezdődőleg nincsenek református zsinati jegyzőkönyvek, nem minden egyházból ismerjük az elűzött lelkészek és tanítók nevét. Számos jel szól amellett, hogy 18-19) Pataky 173
