Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
Benczik Gyula Hodoš, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig Az Őrség vázlatos története az államalapítástól az 1848-AS forradalomig1 A Kerka mellett elhelyezkedő, különleges történelmi múlttal bíró három szomszédos falu, Hodos, Kapornak és Domafölde 1848 előtti története a nagyobb egység, a 18 falut tömörítő Őrség históriája nélkül nem mesélhető el. E kistáj, az „Őrség Tartomány” falvait ezer szál fűzte egymáshoz, sorsközösségüket az elszánt szabadságküzdelmek és az emiatt elszenvedett megtorlások közös élményei forrasztották egybe. Mindez megnyilvánult az itt élők gondolkodásmódjában, öntudatában. A községek múltját csak az Őrség fordulatos történetéből ismerhetjük meg, ennek megértéséhez vissza kell térnünk a kezdetekhez. A honfoglalás után és a korai Árpád-korban (10-11. sz.) a Kárpát-medencében megtelepülő magyarság számára létfontosságú határőrizet ellátása az ún. csatlakozott népekre hárult. Ezek elsősorban török nyelvű néptöredékek voltak. Szent István államalapítása után azonban már a várispánságok, határispánságok irányítása alá tartozó sajátos jogállású őrök és lövők - immár etnikumtól függetlenül, azaz magyarok, vagy magyarrá lett népelemek - látták el ugyanezt, a magyar állam fennmaradása szempontjából elsőrendű katonai feladatot. A védelmi funkción kívül a külföldre irányuló kereskedelem ellenőrzését is feladatul kapták. A határvidék őreiről az első fennmaradt írott emlék Szent László király II. törvénykönyvében található (custodes confinii qui vulgo ewrii vocantur). Elöljárójuk az őrnagy (maior speculatorum) kezdetben a várszervezethez, a várjobbágyok (iobagiones castri) felső rétegéhez tartozó tiszt volt.2 Az ország lakott belső térségeit széles külső biztonsági zóna, lakatlan területsáv övezte, amit 1) Az Őrség történetének áttekintő összefoglalásában a zsúfolt hivatkozás elkerülése végett mellőztem a mindenkor kötelező eredeti forrásra történő hivatkozást abban az esetben, ha a szövegben az Őrség történetének két megfelelő forrásbázison alapuló feldolgozására támaszkodtam (STAHL 1974, PATAKI 1992). Minden más esetben megadtam a forrást. 2) KRISTÓ 1994. 519-520. p„ 13
