Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 63 nevezett famozsárban egy szekerce nyelével összetörték, porrá zúzták. A 20. század derekán, az önellátás egyre erőteljesebb feladásával a fűszerpaprikát a boltokban kezdték vásárolni, amely a kommunista Jugoszlávia idejében a Vajdaságból érkezett. Gombák A hetésiek étkezésének az erdei-mezei növényekkel való gazdagításában a gombák töltötték be a legjelentősebb szerepet. Bár a hetésiek nem álltak annyira szenvedélyes gombászok hírében, mint az őrségiek, de ők is szívesen jártak gombászni a települések melletti mezőkre és a kiterjedt erdőkbe. Talán a gombaismeretük sem volt annyira széleskörű, mint az őrségieknek, de sokféle gombát ismertek és használtak. A szezonális gombászás széles körben elterjedt tevékenység volt, még akkor is, ha a tehetősebbek lenézték őket és úgy vélekedtek, hogy a gomba a szegények kényszereledele. A kertek alján tavasszal elsőként a szivaalla gombát vagy szengyörgombát, hivatalos nevén a tövisaljagombát gyűjtötték, majd sorban az év folyamán a többit: a galambicát, a nyúlgombát (azaz a rókagombát), a keserűgombát, a réti csiperkét, az esernyőgombát (azaz az őzlábgombát), a vargányát. A galambicát és a nyúlgombát paprikásán készítették el, amit tejföllel még tovább lehetett dúsítani. A tejfölös gombához elsősorban kenyeret ettek. A keserűgombát előbb megfőzték, hogy elveszítse keserű ízét, majd csak utána készítették el vöröshagymás-paprikás zsíron. A csepörkit szívesen megsütötték a tűzhely platniján, vagy nyársra tűzve a szabad ég alatt, ha az állatok őrzése közben bukkantak rá. A gombafajták közül a vargánya örvendett a legnagyobb megbecsülésnek, hiszen a legízletesebb gombának tartották, ráadásul szárításra is ez volt a legalkalmasabb. A szárított vargányából készített önálló gombaleves nem volt jellemző Hetésben, inkább más leveseket ízesítettek vele, például a tojáslevest vagy a hajdinalevest. A méz és a cukor Hetésben kevesen foglalkoztak méhészettel, általában falvanként 1-2 család. Akiknek nem voltak méhei, azok a méhészkedő ismerősöktől, rokonoktól, barátoktól kaptak mézet, vagy vettek egy kisebb mennyiséget arra az esetre, ha valaki megbetegedett volna a családban. A mézet ugyanis orvosságként is számon tartották. A mézes sütemények készítésének kiemelt alkalmai a karácsonyi Hetes népi táplálkozása
