Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
46 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI húsvétra már legyen friss tökmagolaj. Ez a tavaszi salátákkal és a nyári zöldségfélékkel különösen finom volt. Egy átlagos, nem túl tehetős hetési családban évente csak egy alkalommal préseltek tökmagolajat, egyszer mentek el a tökmagolajmalomba, de akkor az egész évre elegendő mennyiséget elkészítették. A közelben nagyobb tökmagolajmalom a szomszédos vendvidéki Bántornyán működött, egy kisebb pedig Zalaszombatfán. A kész tökmagolajat előbb agyagkorsókban tárolták, később pedig nagy, zománcozott bádog olajoskannákban. Miután hazavitték az olajat, néhány napot vártak, míg leszállt a sűrűje. Amikor leülepedett az olaj, átszűrték sötét színű, kicsit nagyobb, úgynevezett pintes üvegekbe. Az üvegeket bestuplizták, azaz parafadugóval bedugták és még ruhával is körbetekerték, hogy minél kevesebb fény és levegő érje. Ezt követően sötét és hűvös helyen, a pincében vagy a kamrában tárolták, hogy ne avasodjon meg. A tökmagolajat főként a salátafélékre használták öntetként, ezzel gazdagították, tették táplálóbbá. Nyáron a zöldsalátára, uborkára, paprikára és paradicsomra, télen pedig a savanyúkáposztára, vöröshagymára, túróra, fekete retekre is öntötték. Amikor tökmagolajos salátákat készítettek, a takarékosság jegyében más zsíros ételt nem fogyasztottak, legfeljebb vágottzsíros kenyeret vagy sült, ritkábban főtt krumplit. A napraforgóolaj nem tartozott a hetési népi táplálkozás alapanyagai közé. Valamikor az 1950-es években kezdett ismertté válni és elterjedni a hetési falvakban a szlovéniai Tengermellékről a Muravidékre telepített családok közvetítésével. Ezért kezdetben a határon túli hetési falvakban a szláv
