Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 33 Ahol még ennél is nagyobb mennyiségű túró halmozódott fel, azt egy meglehetősen archaikusnak mondható módszerrel tartósították: keserű túró lett belőle. A keserű túró készítéséhez is nagyon ki kellett csöpögtetni a túrót, majd összegyúrni sóval, egy kis csípős paprikával, fokhagymával. Az így elkészült keveréket favindőben rétegezve összegyűjtötték és tárolták. Amikor újabb adag túrófölösleg jelentkezett, akkor azt új rétegként ismét a vindőbe rakták és leszorították. A vindőt jól lezárva hűvös Azt a tejet, amit frissen nem fogyasztottak el, mihamarabb tartósítani kellett, hogy a család élelmiszertartalékait gyarapítsa. Mivel a Muravidék nem tartozott a nagyállattartó vidékek közé, így a tejfeldolgozás többnyire házi, családi szinten zajlott. A tejfeldolgozás egyik első lépése volt, hogy egy tejesfazékban a tejet megaltatták, majd szétválasztották, vagyis a tetejéről leszedték a tejfölt, alul pedig megmaradt az aludttej. Az aludttejet magában is szívesen fogyasztották, de néhányan a málésütéshez is felhasználták. Az aludttejből melegítéssel túrót készíttek, amelyet előszeretettel ettek frissen. Ilyenkor sózták, fűszerezték fokhagymával, vöröshagymával, friss paprikával vagy őrölt pirospaprikával, esetleg tökmagolajjal, s kenyérrel fogyasztották. Szívesen készítettek belőle rétes-, palacsinta-, lepény- vagy buktatölteléket is, és ha tehették, akkor mézzel, cukorral édesítették. A túrót még tartósabbá tudták tenni, ha a sózás és fűszerezés mellett kicsit szikkasztották, szárították is. Az ilyen tartósításra szánt túrót nagyon gondosan kicsöpögtették, hogy minél kevesebb legyen a víztartalma, utána sóval, fokhagymával, kissé csípős, őrölt pirospaprikával összegyúrták és tenyérnyi nagyságú kúpokba formálták; innen kapta az elnevezését: búbos- vagy púpostúró. A kis kúpokat aztán vagy a sütőben vagy a kemencén még jobban kiszárították, sőt meg is füstölték, így egyes helyeken füstölt túrónak is nevezték. A túró sózva, fűszerezve, kiszárítva hűvös kamrában sokáig elállt, így szívesen vitték magukkal a mezőre és a szőlőhegyre is. Hetes népi táplálkozása
