Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei

AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 17

majdnem minden tagját tartalmazza. Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt az emésztőrendszer megbetegedéseinek orvoslására is kifejezetten alkalmas. Mindennek tudatában igen megbecsülendő az a tény, hogy a Muravidéken e két növény termesztése évszázadok óta folyamatos, nem szűnt meg és használatuk a népi táplálkozásban is nélkülözhetetlen maradt. Éppen emiatt úgy gondoljuk, külön is megérdemelnek egy fejezetet a hetési népi táplálkozás bemutatásakor.

A köles szó lényegében nem csak egy növényt takar. Botanikailag a perjefélék családjába és a kölesformák alcsaládjába tartozó növényeket soroljuk ide és nevezzük így. A mindennapokban mi a köles alatt a legismertebb kölesfajt, a termesztett kölest értjük. A termesztett kölest a népnyelv jófizetőköles, disznóköles, söprűköles néven is ismeri bőséges termése és kiadóssága miatt. A feljegyzések szerint Kínában már több évezrede termesztik. Fő termőterületei ma Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél- Amerikában, Óceániában vannak, ezeken a területeken napjainkban is alapvető élelmiszernek számít. A kölest főként a humuszban gazdag, közepesen kötött talajba vetik. Az összes gabonaféle közül a köles vízigénye a legalacsonyabb. A köles magas hőigényű növény, de tenyészideje rövid, így még másodvetésben, júniusban vagy július elején is vethető. A Muravidéken is előszeretettel termesztették másodvetésben, még akkor is, ha tudták, hogy nem érik be, mert zöld állattakarmányként is értékesnek számít.