Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei

AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 23

A gazdáknak és a kemény fizikai munkát végzőknek a privilégiuma volt, hogy mindenhez, akár még a réteshez is kenyeret ehettek. Volt, aki úgy vélte, kenyér nélkül nem is lehet jóllakni. A csecsemőknek pedig, amikor nőni kezdett a foguk, előszeretettel adták a házikenyér vastag héját rágcsálni. Úgy vélték, ettől erős és egészséges foguk lesz. Mindennek tükrében a mai ember számára talán még jobban érthető, miből ered és mit is jelent, ha valakinek azt mondják, hogy már megette a kenyere javát.

■ — j***:

Kenyérfélék: langali, pogácsa, perec

A gabonának, illetve a belőle készült lisztnek és tésztának mint alapélelmiszernek a fontosságát az is mutatja, hogy milyen sokféle ételt készítettek belőle. A kenyérsütés tárgyalásakor már említettük, hogy a maradék kenyértésztából langalit sütöttek. A teknő aljára és oldalára ragadt tésztát lekaparták és abból langalit gyúrtak. A langalit a kenyérsütéshez felfűtött kemencében sütötték. Különösen a gyerekek várták nagy izgalommal ezt a finomságot. A langali magában is fogyasztható, ám vágottzsírral és fokhagymával megkenve a legjobb. A napjaink közösségi rendezvényein kelt tésztából készített, zsírban sült, a langalihoz hasonló állagú és elnevezésű lángos egykoron nem volt szerves része a hetési népi táplálkozásnak. A készítés időigényes módja és a kisütéshez szükséges nagyobb mennyiségű zsír miatt csak a 20. század második felében vált népszerűvé.

A másik fontos ünnepi kenyérhelyettesítő étel a perec volt, ami más kenyérfélékkel szemben már a legfinomabb fehér lisztből készült. A perec elmaradhatatlan ünnepi kenyérfélének számított a

Hetes népi táplálkozása