Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
szolgált (Bajánsenyén és Dávidházán, két Sálhoz közeli településen), ahol teheneket őrzött és egyéb parasztmunkát végzett. Volt, amikor csak kaszálni ment, máskor pedig aratáskor segítkezett. Mindenesetre a magyar nyelvtudásának köszönhette, hogy a későbbiekben anyakönyvvezetőként tudott állást kapni a sáli anyakönyvi hivatalban. A kézirat 80 évvel megírása után bukkant fel, 2012-ben Bokráéiban, Adela Vukan, Županek Vilmos leánya hagyatékaként. Županek férje volt Ana Benéecnek, János édesanyja törvénytelen gyermekének. A megtalált füzet Bencsecz Abrahám János egyidejű boldogságának és boldogtalanságának bizonyítéka. János ugyanis papírra vetette legbensőségesebb érzéseit, nem gondolván arra, hogy egyszer majd valaki reájuk bukkan, elolvassa őket, együtt érez a szerzővel, s talán meg is ossza őket másokkal. Tudniillik a teleírt papírok nem csak a szerző érzelmi világáról, tapasztalatairól festenek képet, hanem arról is, hogy miként látta ő maga az akkori világot. Mitöbb, a világ történéseit is nyomon követhetjük bennük: az 1. világháborút, a fronton és odahaza egyaránt, a két világháború közötti időszakot, a társadalmi viszonyokat, a kultúrát, de a technológiai haladásról is tanúvallomást tesz (lásd vasút) stb. A felsoroltak mind kiolvashatók azokból a sorokból, melyeket János két éven át, 1930 elejétől egészen az 1932-es év végéig jegyezett be füzetébe. Ami megíródótt, az csupán egy egyszerű, de nagyszerű érzés szüleményeként keletkezett, egy titokzatos nő iránt érzett szerelemből, akinek identitását, számtalan próbálkozásunk ellenére, a mai napig titok fátyla fedi. János a bejegyzéseit azzal a gondolattal kezdi, hogy „Szerelmes lett az én szivem híjába”, ami arra következtet - és erről vall egyéb írásos hagyatéka is3 -, hogy a szerelmét az a bizonyos hölgy 3 Abrahám János hagyatékában megmaradt a levelezéseinek (üdvözlőlapoknak) egy része, melyeket szerelmi motívumú jelenetek díszítenek (ezeket különböző leányoktól, illetve barátnőktől kapta). A hagyatékát nagyrészt unokája, Davorin Panič őrzi Cemelavcin. 12 od domačih Šalovcev), kamor je hodil past krave in opravljat različna kmečka opravila; kosil je travo, kasneje je tja hodil tudi žet pšenico. Prav znanje madžarščine je bilo priporočilo, da se je kasneje v življenju na matičnem uradu v Šalovcih zaposlil kot matičar. Rokopis se je našel osemdeset let potem, ko je bil napisan, in sicer leta 2012, v zapuščini Adele Vukan, hčere Viljema Županeka, v Bokračih. Županek je bil mož Ane Benčec, nezakonske hčere Janezove matere. Najdeni zvezek priča o hkratni sreči in bolečini Janeza Benčeca Abrahama, ki je svoja najgloblja čustva prenesel na papir, a ni slutil, da ga bo nekoč nekdo našel, prebral, sočustvoval in vse to delil širše. Popisani listi papirja namreč ne pričajo le o njegovem čustvovanju, izkušnjah in pojmovanju takratnega sveta, temveč širše gledano mimogrede orišejo tudi takratne razmere: prvo svetovno vojno in vojne razmere tako na fronti kot doma, stanje med obema vojnama, družbene razmere, kulturo, tehnološki napredek (na primer železnico) in marsikaj drugega. Vse to je skrito v vrsticah, ki jih je Janez zapisoval celi dve leb, in sicer od začetka leta 1930 vse do konca leta 1932. Kar je bilo napisano, je iz črnila na papir izbruhnilo zaradi preprostega, a hkrab tudi najmočnejšega čustvenega stanja, to je ljubezni do skrivnostne ženske, katere idenbteta ostaja kljub mnogoterim poskusom poizvedovanj zavita v meglo misterija. Janez pričenja svoje zapiske z mislijo, da »se je njegovo srce zaman zaljubilo«, na podlagi česar sklepamo - to potrjujejo tudi ostali zapiski3, da je njegova ljubezen sicer bila uslišana, a 3 V zapuščini Janeza Abrahama seje ohranil del korespondence s podobami ljubezenskih prizorov (to so razglednice, ki jih je dobil od deklet oziroma prijateljic). Večino zapuščine hrani njegov vnuk Davorin Panič iz Černelavcev.
