Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Kivel alusznak a macik?
A helyiség hirtelen teli lett sok-sok hatalmas, félelmet keltő szörnyeteggel és haramiával, akik vészjóslóan, fegyverrel, durungokkal a kezükben közeledtek felé, miközben a távoli, fület tépő ricsajból arra következtethetett, hogy még egy nagy-nagy sereg áll mögöttük. Ettől aztán végképp inába szállt minden bátorsága, reszketett, zokogott félelmében. Szerencséjére talált egy kis rést, ahol valahogy kisurranhatott ebből a félelmetes fészekből, és futásnak eredt, hátra sem nézve, szaladt, szaladt, hogy többé még a hírét se hallja annak a tájnak... Ott pedig az addig félelmetes haramiák gyorsan ledobálták magukról a farsangi jelmezeiket, eldobták a durungokat és játékfegyvereket, és egyszerre egy csomó vidáman kacagó gyerekké változtak. Szilárdka már meg is találta a macizárka kulcsát és kinyitotta a rajta levő zárat. A gyerekek boldogan szaladtak az elveszett macikhoz, amik egy kissé fáradtan és ijedten vártak kis gazdáikra.- No, ezt jól megcsináltuk! Jól kiagyaltuk. Nagyon ügyesen hangoskodtatok, kis macik, ügy megijedt tőlünk ez a Macifaló Manfréd, hogy többé a közelébe sem mer jönni ennek a vidéknek! - mondta örömmel Szilárdka.- Biztosan az én kardom is jól ráijesztett erre a gyáva nyűlra. Remélem, ügy elment, hogy többé vissza sem jön, mert akkor végképp leszámolunk vele! - tette hozzá egy másik kisgyerek diadalmasan.- Gyere Ödönkém, kicsi macim, ne félj, nem kell többet rettegned attól a haramiától. Nem kell többet félned, esténként pedig majd velem alszol, és én majd vigyázok rád - nyugtatta Szerénke újra megtalált kis maciját.- Te meg velem alhatsz - szólt Dóra is saját macijához -, és majd vigyázunk egymásra. 37
