Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Kivel alusznak a macik?

hogy nagy ricsaj, ordítozás és üvöltözés közepette jól megijessze őket. A remegő kis macik csak rettegtek és sírtak, miközben Macifaló Manfréd idédenül vihogott és hangosan röhögött rajtuk.

Otthonukban a gyerekek már nagyon szomorúak voltak, hiszen nem lelték a macijukat, és egyre több és több maci tűnt el. Sehogy sem akart véget érni ez a szörnyű rémálom. „Vajon mitévők legyünké” - tépelődtek egyfolytában. Bárhova is dugdosták kis macijukat, Macifaló Manfréd mindenhol rájuk lelt és zsákmányul ejtette őket.- Nincs más hátra, minthogy túljárjunk valahogy ennek a Macifaló Manfrédnak az eszén és jól ellássuk a baját. Nem engedhetjük meg többet, hogy csak úgy ellopdossa a macijainkat - mondta Szilárdka, egy bátor kisfiú, akinek már három macija tűnt el.- Igazad van, én is segítek - csatlakozott hozzá harciasán egy másik kisfiú. Ő már szinte fel is pattant a bringájára, hogy minél előbb akcióba léphessen.- De mégis mit csináljunk^ Nekem még az Ödönkémet, a kedvenc macimat is ellopta az a csúnya Macifaló - panaszkodott bánatosan Szerénke.- Nekem pedig a legújabb macimat, amit Kanadából kaptam - mondta Dóra, szintén csak elkeseredve.

Aztán sorjában a többi gyerek is elmesélte szomorú történetét. Bánatosan tekintgettek egymásra, tanácstalanul és elbátortalanodva. „Mitévők legyünké" - ez a kérdés motoszkált mindegyikük kis fejében. Majd egy idő múlva újra csak Szilárdka szólalt meg:- Jól figyeljetek! Van egy ötletem, gyertek csak közelebb!

Összedugták kis buksijukat és szinte nyitott szájjal, izgatottan figyelték Szilárdka minden egyes szavát. Mondanivalóját hallva kicsi szájuk egyre szélesebb mosolyba húzódott, majd mint akik jól végezték dolgukat, megelégedve, huncutul mosolyogva indultak hazafelé. „No, te Macifaló Manfréd, neked most aztán végképp befellegzett!"

34