Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)
Irány az óvoda
- De pedig itt maradsz, punktum! No, erre aztán kitört a sírás, Ádám olyan keservesen és hangosan zokogott, hogy apa megijedt. Tanácstalanul nézett körül. Fogalma sem volt, mit kell ilyenkor csinálni.- Hiszen tavaly minden rendben volt. Szerettél ide járni, emlékszel Sohasem sírtál, hát akkor most mi a baj'?- — faggatta a kisfiút.- Igen, de akkor még Móricka is ide járt, most meg már nem - sírt továbbra is Adám, és nem akarta abbahagyni a sírást. Ha nem jön az óvónéni és valamilyen ürüggyel be nem csalogatja Adámot az óvodába, apa aznap nem mehetett volna munkába, hiszen a kisfiú nem hagyta abba a zokogást, szipogást. Másnap és harmadnap is ugyanez a jelenet játszódott le: sírás, sok sikertelen rábeszélés, további sírás, rábeszélés, óvónéni, apa gyors lelépése, hát... Semmi jót sem ígértek a fejlemények. Az a reggel is úgy indult csak, mint az előzó' reggelek: amikor apa Adám arcára tekintett, abból nem sok jót remélhetett, röpke pillanatokon múlt egy újabb sírógörcs kitörése. Apa gyomra is már eló're görcsben volt a várható kínos jelenettől. Vajon ma milyen ürüggyel és mennyi ideig tartó rábeszélés után sikerül megszöknie?Mintha már apa jobban félt volna az óvodától, mint Adám. Jajaj! Adámék kocsijával egyidőben érkezett egy másik kocsi is az óvoda előtti parkolóba, egy új apuka jött a kislányával. Szinte egyszerre szálltak ki mindannyian a kocsijukból, és az új apuka meg is kérdezte Ádám papáját, hogy jó helyen járnak-e. Ok ugyanis nemrég költöztek a környékre, és mostantól kislányuk ebbe az óvodába fog járni. Ádám apukája megnyugtatta őket, hogy igen, jó helyen járnak, menjenek csak utánuk, majd ők megmutatják nekik, hova kell menni. 27
