Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Filip és a rakoncátlan bringa

bringaszelidítéstől. Szomorúan az ágyára ült, majd leheveredett, és mivel, úgy látszik, igencsak kifárasztotta a bringájával folytatott harc, nyomban el is aludt.

De az álmok csak nem akartak pihenést és megnyugvást hozni. Filip nyugtalanul forgolódott az ágyában, miközben mindkét kezével harciasán hadonászott. Homloka verejtékben úszott, és mintha valakivel heves szópárbajt vívott volna.

Nem is csoda, hiszen álmában ismét a bringáját próbálta megszelídíteni, de az semmiképpen sem akart engedelmeskedni neki. Egyre csak fájdalmasan kipenderítette ó't a nyeregből és még gonoszul kacarászott is hozzá.- Filip, Filip, katt-katt-katt, ledoblak, katt-katt-katt! Ledoblak, leesel, katt-katt-katt: ledoblak! - gonoszkodott egyfolytában.

De Filip nem akarta feladni a harcot most sem. Többször is leesett ugyan, de mindig újra felmászott rá, és újra megpróbált a kerékpáron maradni, sajnos sikertelenül. Dühös és még mérgesebb lett, mint korábban, majd kiabálni kezdett rá, aztán keserves sírásban tört ki.

Meleg, nedves könnyei lepörögtek az arcán, a nyakán, a gallérja mögé, a szájában pedig érezte sós ízüket, kezével megpróbálta letörölni őket, de egyre csak folytak, folydogáltak. Ekkor szerencsére kinyitotta a szemét.

Anyát és apát pillantotta meg az ágya mellett.

Anya olyan volt, akár egy vízitündér szép tengerzöld ruhájában, miközben hosszú, göndör fürtjei pajkosan hulltak a vállára. Mosolygott, mint mindig, és ez megnyugtatóan hatott Filipre, lidérces rémálmai után pedig különösképp. Anya egy nagy papírlapot tartott a kezében. A kisfiú kíváncsian tekintett felé.- Filip, nyugodjál meg, csak csúnyát álmodtál, de nincs semmi baj. Itt vagyunk veled. Nézd, ezt neked készítettem - mosolygott továbbra is anya.

20