Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Durcimurci

»iDurcimurci Ádám durcásan jött meg az óvodából. Meg anyával sem volt hajlandó váltani egy kedves szót sem, pedig anya aztán végképp nem tehetett arról, hogy Ádám durci. Sajnos, ez nem először fordult elő. A héten már körülbelül negyedszer. Ez azért volt nagyon elszomorító, mert otthon sem volt hajlandó elmesélni, miért a szú­rós tekintet, kellemetlen viselkedés. És sajnos elég sokáig eltartott nála. Egész délután sértő­dötten duzzogott, nem válaszolt a kérdésekre, nem mesélte el, mi történt aznap az óvodában, egyszóval ő volt a durcaság jelképe, amivel alaposan elkeserítette anyát. „No, ez így nem mehet tovább - gondolta anya majd én megmutatom neked!” (és huncutul elmosolyodott). Majd, mint akit már többé egy csöppet sem foglalkoztat kisfia kedélyállapota, közömbö­sen végezte teendőit a lakásban. Nem szólt többé hozzá. Hirtelen nagy csend uralkodott el a lakásban. Ádám duzzogva ült kuckójában a játékai között, és várta anyától a megszokott délutáni cirógatást, édességet, de hiába. Anya továbbra is csendben végezte teendőit. Amikor kész lett az estebéd, anya csendben megterített, majd asztalhoz ült. Nem hívta Ádámot. Egy kis idő múlva a kisfiú halkan az asztalhoz somfordáit. Leült a helyére. Várta, hogy anya megkínálja, de nem. Anya csak szó nélkül fogta a tányérját, szedett neki, majd magának is. A nagy csendben csak az evőeszközök csörömpölése volt hallható. Ádám kért volna még egy kis husit, de anya nem kínálta, ő pedig, hiszen éppen durci volt, nem kérhetett. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom