Süč, Dejan: Inesfalwa Gyertyános Zalagyertyános Gaberje (Gyertyános - Lendva, 2016)

5. Újkor

je tako zagrozila: čakaj, čakaj, še žal ti bo, če ne zdaj, pa čez leta. Zatem takoj, po dveh mesecih, so se mu roke tako po­tegnile skupaj, da jih ni mogel dvigniti niti do ust, enako tudi noge, da je mo­ral hoditi z berglo, toliko časa, dokler ta priča ni poslala ženske Gergelyné Soós iz Centibe nad njo z grožnjami, da če mu ne odpusti, jo bo, kakorkoli zažgala v hiši. Takoj drugi dan je lahko dvignil roke k ustom, po četrtini dneva pa je že hodil brez bergle. Tudi to je slišal govo­riti, daje tako hudobna ženščina, da se je je vedno bala cela vas, posebno pri predložitvi popisa davkov ter njihovem pobiranju. Poleg tega priča pove tudi, da se je ob neki sedmini93 napil in se z njo skregal, in ko jo je ta priča začela krepko oštevati, mu je takoj zagrozila, da mu bo še žal. Ker se je ta zadeva zgodila v jeseni, je takoj naslednjo po­mlad noga njegove petnajstletne hčerke v kolenu močno zatekla. Tega otrokova mati ni mogla prenesti in je sumila ob­toženo žensko, zato se ji je ob neki pri­liki dobrikala tako, da jo je povabila v klet in jo napojila z vinom. Takoj tre­tji dan, je s hčerkine noge izginila vsa oteklina”.94 Niti narava ni prizanašala temu ob­močju. Odposlanci županije Zala so 4. novembra 1751 popisali škodo, ki je nastala ob poplavah reke Mure ter Le­­dave jeseni leta 1751. Čeprav ti popisi ne opisujejo območja naselja Gaberje, pa sta omenjeni bližnji naselji Hotiza 93 Pogostitev po pogrebu, ki se je pona­vadi zgodila sedmi dan po pogrebu. 94 Források a Muravidék történetéhez I: szöveggyűjtemény - Viri za zgodovi­no Prekmurja I: zbirka dokumentov, Szombathely, 2008, str. 226-227. fenyegette formalibusz (ilyen formán): várj, várj ha esztendő múlván kell is, megbánod ezt. Azután mindjárt két hó­nap múván úgy összehúzatott keze, hogy szájához sem vihette, nem különben a lá­ba is, hogy mankón kellett járni, mindad­­dig, míg csentei Soós Gergelynét efatens oly fenyegetéssel reá nem küldötte volna, hogyha meg nem ereszt néki, akármiképp lesz, benn égeti meg a házában. Azonnal mindjárt másnap kezét szájához vehette, negyed nap után mankó nélkül járhatott. Azt is közhírül hallotta, hogy olyan go­nosz téteményű személy légyen, amint­hogy a község mindenkor félt tőle, kivált a portionak fölvetésében (adóösszeírás) és beszdésében. Ezeken kívül afatens azt is vallja, hogy egy torbéli93 alkalmatossá­gával megrészegedvén, és afatensbe belé­­veszvén, hogy afatens veszekedéséért ke­ményen kezdte tractálni (feddni, szidni), azonnal megfenyegette, hogy megbánod ezt. Aminthogy is ez dolog ősszel történ­vén, mindjárt a következendő tavasszal tizenöt esztendős leányának lába térd­ben nagyon megdagadott. Melyet a gyer­mekeknek anyja nem szenvedhetvén, s a deeoutrális asszonyra gyanakodván, és az iránt egy alkalmatossággal kedvét ke­resni kívánván, pincéjéhez hívta, és bor­ral jól tartotta. Mindjárt harmadnap múlva, minden dagabnata elveszett leá­nya lábának, és meggyógyult.”94 A vidéket a természeti csapások sem kímélték. Zala megye küldöttsége 1751. november 4-én összeírta az azonos év 93 Tor - temetés után a halott emlékére rendezett vendégség. 94 Források a Muravidék történetéhez I: szöveggyűjtemény - Viri za zgodovi­no Prekmurja I: zbirka dokumentov, Szombathely, 2008,226-227. old. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom