Süč, Dejan: Inesfalwa Gyertyános Zalagyertyános Gaberje (Gyertyános - Lendva, 2016)

1. Bevezető

načinu življenja tedanjih prebivalcev območja, predvidevamo pa lahko, da je bilo območje poseljeno s strani slovan­skih plemen, ki so na območje Gaber­ja ter Lendave prišla v okviru procesa, zgodovinarjem znanega kot naselitev Slovanov v vzhodnoalpski prostor, in je kronološko umeščen nekako med šesto ter deveto stoletje našega štetja. Žužek za letnico slovanske poselitve Panonije, doline Mure ter Vzhodne Koroške po­stavlja leto 580 in takratno poselitev na­vaja kot sestavni del prvega slovanskega vala.2 Slovanski poselitvi je sledil prihod Ogrov, ki glede na sistematizacijo spa­dajo k ugrofinskim ljudstvom, genetsko pa izvirajo iz območja srednjega Urala. Konstantin VII. Porfirogenet, bizantin­ski cesar in avtor monumentalnega dela De administrando imperio je o njih za­pisal, da so se iz območja Urala napotili proti zahodu ter se leta 862 prikazali na mejah vzhodnih Frankov. Na podlagi istega dela lahko zaključimo, da so se leta 896 naselili ob toku reke Tise in nje­nih dotokih. V desetem stoletju je tako prišlo do njihovih napadov na ozemlja zahodno od Blatnega jezera. Postopoma so se naselili tudi na območju današnje Lendave, ki jim je zaradi naravnogeo­­grafskih dejavnikov nudilo ugodne po­goje za naselitev in veliko mero zaščite. Od leta 890 je bilo ozemlje Gaberja pod oblastjo ogrskih plemen. Zgodovinsko dejstvo je, da so se predhodna slovanska naselja, med njimi tudi Gaberje, soraz­merno hitro in najkasneje do štirinaj­stega stoletja spremenila v popolnoma ogrska oz. madžarska naselja. V to ob-2 Žužek, A., Naselitev Slovanov v vzho­dnoalpski prostor, str. 262. V: Zgodo­vinski časopis 61, Ljubljana, 2007. hatnánk le a benépesítésről és az akko­ri lakosok életmódjáról, azonban felté­telezhetjük, hogy Gyertyános és Lendva területét szláv törzsek lakták, amelyek az időszámításunk utáni 6. és 9. század között érkeztek ide a Keleti-Alpok szlá­vok általi benépesítési folyamata során. Žužek Pannónia, a Mura völgye és Ke­­let-Karintia benépesítésének időpontját 580-ra teszi, és az akkori benépesítést az első szláv hullám részeként említi.2 A szláv benépesítést követően megér­keztek a magyarok, akik a finnugor né­pekhez tartoznak, genetikailag pedig az Urál középső területeiről származ­nak. VII. Bíborbanszületett Konstan­tin bizánci császár, a De administrando imperio című monumentális mű író­ja azt írja róluk, hogy az Urál terüle­téről nyugat felé vették az irányt, és 862-ben tűntek fel a keleti frankok ha­táránál. Ugyanezen forrás alapján tud­juk, hogy 896-ban a Tisza és mellék­folyói mentén telepedtek le. A tizedik században támadásokat indítottak a Ba­latontól nyugatra fekvő területek felé, és fokozatosan letelepedtek a mai Lend­va területén is, amely természetföldraj­zi szempontból kedvező körülményeket és nagyfokú biztonságot nyújtott szá­mukra. 890-től Gyertyános területe a magyar törzsekhez tartozott. Történel­mi tény, hogy a korábban szláv telepü­lések, köztük Gyertyános is, viszonylag gyorsan, de legkésőbb a 14. századig, teljesen elmagyarosodtak. Ebből a kor­szakból származik a település nevének - Inesfalwa - első írásos említése is. A korabeli jogi iratokban a név több vál-2 Žužek, A., Naselitev Slovanov v vzho­dnoalpski prostor, 262. old. In: Zgo­dovinski časopis 61, Ljubljana, 2007. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom