Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)
A régió népzenéjéről
A RÉGIÓ NÉPZENÉJÉRŐL 23 Hangzó melléklet A hagyományos népi előadásmód kottában nem ábrázolható hangzásvilágát közvetíti, és segíti mindazokat, akik szeretnék megtanulni és hitelesen előadni a dalokat. A bőséges válogatásban minden elfogadható minőségű felvétel szerepel (összesen 175), és néha ugyanaz a dal többször is, ha több előadó énekelte. Kihagytuk a nem egészen tisztán vagy öreg, elfúló, beszédszerű hangon intonált dalokat, a városi divattól befolyásolt, modoros, nótás hangvételű dalokat és természetesen a technikailag nagyon gyenge felvételeket. A hangfelvételek gondozása, a zenei rekonstrukció és a CD-ROM Németh István munkája. A tájnyelvről A népdalok hangzásvilágának egyik meghatározója a szöveg, ezért döntöttünk úgy, hogy a dalok szövegét nem köznyelvi alakban, hanem valóságos elhangzásuknak megfelelően publikáljuk. A továbbiakban a muravidéki tájnyelv néhány jellegzetességére hívjuk fel a figyelmet példák segítségével, a teljesség és szakszerű nyelvészeti vizsgálódások igénye nélkül. A muravidéki tájnyelv zeneisége elsősorban a kettős magánhangzóknak és a magánhangzók köznyelvtől eltérő használatának köszönhető. Kettős magánhangzók: ié, uó, üő. „Isten tartsa b/ékösségbe ez új esztendőbe” (13). „Megjött a levőd fekete pöcsittel” (113). „Eggyet tettem a Balaton viz/ébe, / Kettüt még a vuózsafa tövébe” (121). „Fölsü Mari káposztát főó'z” (35). „A fejfámra szülütőókét ültessetek” (117). A dunántúli nyelvjárásokhoz hasonlóan használják az é hangot, de helyi sajátságként az e a szó végén gyakran e-re változik: „Sudár magas, sudár magas / A nyárfa teteje” (84). „Csalfa volt a kis angyalom szive, / Sej, azzal csalogatott ide” (102). Az é helyett nem ritkán ö-t ejtenek: „Pásztorok, keljetek, iés gyorsan menjetök” (10). „Ó, Mári/a, esedözz iéröttünk, iédös reményünk” (22). „Megjött az orosz százezer emberrel” (113). ,,iÉ’ llöszök a rozmaring szödüje” (120). Az é i-re változik: „Ha nem annak körtz't, elopom a Bösk/t” (1). „Élös a bajn/t a fegyveremén” (163). Elneveztzk felszgszrtü pártütőknek (98). Az ó helyett u: „Dijjw, magyaru, gyerékéknek vall«” (1). „Fehér labdarwzsa” (74). „Erre gyere csak, máj mégcsókwllak” (81). Az ő helyett ü: „Fekete jász, fehér slingélt zsebkendő, / Juhászlegény volt az első szeretőm” (86). Az a helyett o: „Mer égy füstös konyhábo / Több köll, mind égy tisztábo” (60). „Miért ném lőttem juhászlegén babájo” (86). „A Savanyú tizénhat szé’ gatyájo / Ráakadt a csipkebokor ágáro” (110). Az á helyett z: „Csipkebokor, bocs/dd el a gatyámot” (110). „Idéhallik a kopz'csulások” (176).
