Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)

A régió népzenéjéről

A RÉGIÓ NÉPZENÉJÉRŐL

17

A dal, az ének nemcsak a vidám ünnepek elmaradhatatlan része, hanem a fájdalmas eseményeknél, haláleset kapcsán is jelen van. Muravidéken sajnos mindössze két halottas éneket és egy paródiát örökítettek meg a gyűjtések (45^17).

Táncdallamok és egyéb dalok (48-61)

Régi, nyolcadoló mozgású, kanásztánc-ugrós típusú táncokat kísérő, vokális dallamok (48-53, vö. Paksa 2010, 58., 36. sz.) és tangóharmonikán előadott csárdások (54-57), valamint koldusének-paródiák és árus kikiáltók (58-61) tartoznak ide.

Alkalomhoz nem kötött dalok

A nagyívű, ereszkedő, régi stílus és dallamköre (62-84)

Népzenénk legsajátosabb, a szomszéd népek népzenéjétől leginkább eltérő, keleti eredetű dalai és azok leszármazottai (vö. Paksa 20124,118—135) Muravidéken is megtalálhatók, bár a teljes dalkészlethez viszonyítva kisebb arányban. A régi stílus pentaton hangsora legtöbbször idegen hanggal (dór átmenőhanggal) egészül ki. Tiszta pentaton dal alig fordul elő (66, 69).

Az ereszkedés történhet a strófa egészére kiterjedő kvintváltással vagy részleges kvintváltással (62, 63, 65-68, 72).

Az ereszkedő dallamvonal kvintváltás nélkül is megvalósul (64, 69-71, 73). Néha két azonos dallamsor után történik az ereszkedés (74, 75), a dallam középkezdés után ereszkedik (76, 77), esetleg már az előtagban eléri az alaphangot (78-80). A stílus modern továbbfejlődését a magasról ereszkedő csárdás dallamok jelentik (81-83).

Az ereszkedő dallamvonal ideálja nagyon mélyen gyökerezik zenei anyanyelvűnkben. így jöhetett létre egy „álereszkedő” dal egy új stílusú dal második feléből, magasra kanyarodó harmadik és mélybe hajló negyedik sorából, mely a teljes dalról leválva önálló, négysoros alakulatként vált népszerűvé (84).

Ami a dalok előadásmódját illeti, döntő többségük feszes ritmusú. 1998-ban sikertelenül kerestünk parlando-rubato előadású, régi stílusú dalokat. Sőt a dobronaki Korin Ferenc megjegyezte, hogy „Nálunk nem voltak ilyen elnyújtott nóták”, amit úgy kell értelmeznünk, hogy akkorra az emlékezetből már kiestek, elfelejtették őket. A könyvünkben szereplő néhány kötetlen ritmusú, régi stílusú dalt mind évekkel korábban gyűjtötték (70, 71, 73, 76, 77).

Emelkedő dallamvonalú dalok (85-106)

Nem alkotnak egységes stílust. Részben nyugati eredetűek, illetőleg származásuk még tisztázatlan. Vannak köztük újabb, 18. századi, tercváltó dallamok (95-98), és felbukkannak az új stílus előfutárai (103-106).