Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
éjek kéje lesz örök vesztem
Leg A lemondások kőbe fagytak. A szó ereje már nem hevít. A felhők szárnyra kaptak ködökkel bajlódnak a szelek. Zsibong a vér hús izom. Félmondatát mormolja a csend titkaink a világ ekránján bosszantják az embereket. Hej csak tudnék rontani szemmel verni ahogy a Sámánok tudtak: Erőmmel koporsókat repesztenék hályogot vetnék sok férfi szemére. Megigéznélek te fattyú te angyal te tündér te kincsem hogy legyél senki de egyben minden legyél a legtöbb a legleg és önzőén csak az enyém.
/
