Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)

A mindig visszatérő költő emlékére

és az irodalomszervezés terén volt - és ma is - nagyon érezhető.

Szúnyogh költészete egyszerre tekinthető a magyar kisebbségi lét fájdalmát sirató hárfaéneknek - ami sok esetben csak a sorok között megbúvó, felszínes olvasatban nehezen felismerhető rímek mélyén rejtőzik -, a Lendvavidék gazdag múltja és a hazaszeretet rapszodikus énekének vagy a mindig időszerű szerelmi vallomás romantikus érzés-nyilvánításának. Nem fér ahhoz kétség, hogy a több műfajban alkotó és számos kulturális programban szerepet vállaló Sanyi - ahogy mindnyájan becéztük - elsősorban költő volt. Költészete elsőként képviselt a kritikusok szigorú mércéjével mérve is olyan színvonalat, ami a korábban ismeretlen és jelentéktelen muravidéki magyar próbálkozásokat az egyetemes magyar irodalom síkjára emelte. Hogy ma már harsányan szól az illyési sípok muravidéki eleme, az óriási mértékben neki köszönhető, hiszen a megismertetés és felzárkózás terén úttörő szerepet vállalt.

Szúnyogh Sándor irodalmi jelentősége azonban az irodalomszervezési feladatkör vállalásával vált teljessé. E téren, a térségben az elsők között, kiváló érzékkel és nagy lendülettel próbálkozott minél tágabhra és sokszínűbbre fűzni a muravidéki magyar toliforgatók kapcsolatait, megnyilvánulási lehetőségét. Kiváló kapcsolatot épített ki a magyarországi, valamint a vajdasági és horvátországi írókkal, irodalmi műhelyekkel, valamint úgyszintén nagy érdemei vannak a muravidéki szlovén írókkal való együttműködés és a műfordítás szárnybontogatása terén is. A fiatal alkotók felfedezését és útjuk egyengetését hasonlóképpen a szívügyének tekintette. Szűkebben értelmezett irodalmi munkássága keretében említést kell tenni hiánypótló prózai írásairól is. Elsősorban a gazdag lendvai, illetve muravidéki képző