Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
Hogy ne éljek másnak
Szemed kéksége Elnézem piros arcod kéklő szemed... Portorožra emlékeztetnek, ott láttam hasonló színeket a Forma-viva szobrokat kémlelve és mögöttük sötétzöld cédrusokat. Nézem arcod és könny csordul szemembe, rideg szombatok és vasárnapok magánya elterel felőlem minden felleget, és ijesztően hat rám a sivatagi délibáb. El kell utaznom, valahová, hogy találkozzam önmagámmal és magammal vigyem szemedből a kékséget.
/
