Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
Helyzetkép A környezet szembekötősdit játszik az emberekkel. A falon vágyak árnyai ingáznak, csak elsejéig futja a pénzből, szerény terveink visszanéznek, stabilizáló szándékunk ránk mered. A folyó medrében üres dobozsereg, holnap nagy tétre minden szurkoló befizet. Döglött halak ikrái új életre készen úsznak a Mura felé. Idegen arcokon keressük a mosolyt, fürkésző szemünk fel-felcsillan, lábunk zsákutcában tapos. Felfigyelünk a mocorgásra, egy autórobaj ismert hangjára, új pózba vágjuk magunkat, az érdekek neszére nesztelen és esztelen színészkedéssel ellessük mások szándékát, és bevonulva a tanácsterembe felszólalunk, hogy mi is éppen azt javasoljuk, amit az elnök elvtárs.
/
