Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
Nem történt semi: fáklyavivők voltunk…
ban, a Rendületlenül-ben azonban már a címben is jelzi a kinyilvánítási szándékot. A magyarság „zivataros századai” téma azonban nála leegyszerűsödik: a lokális történelem mellett az újabb koriak, a kisebbségi létezés és a jelenkor történelmi eseményeinek fonákságait, az Európába való „csosztatást”, a „magyar átok” gyűjtőnévben összesereglett történelmi bűnök miatti elkeseredését szólaltatja meg (Nemzetiségi sors). A másik versben a Vörösmarty „Szózatából” kiemelt „rendületlenül” határozószó azonban másfajta töltést kap. A hat versszakból és mellékdalból álló „poéma” öt verse negatív eseménysort, illetve emberi csoportot mutat be: a „jólétben fürdő hatalmak” ál-béketörekvéseit, a félrevezetett, pénzszagtól megrészegült, „nyomorban tengődő népek” keserveit, de a menekültáradatban kifáradt, a háborúban elhulló emberek hulláinak buldózerrel történő „elhantolásától” a „rendületlen” kínzásig - minden belefér a csupa negatívumokat felvonultató apokaliptikus látomásba. A mellékdalban megszólaló remény az ezredforduló himnikus-elégikus ódájává avatja a zaklatott, rapszodikus „hosszúvers”-kísérletet. A költő egyetlen ilyen jellegű vállalkozását, mely sok reménnyel kecsegtetett a jövőre nézve. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála azonban torzóban hagyta az életművet. Isten ajándéka. Szellemóriásaink csodás ereje, ne vígy minket kísértésbe! Teremts nekünk új világot, Hogy testvér a testvért,
