Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
A szőlőhegyről Amikor az alkony istennői pókhálóba fonják a hegyet a nyirkos deszkarepedésekbe bújnak a neszek a csend borul a Magyar-diákra magasra emelem poharam s jóízű borral oltom szomjamat új ábrándok új hitek születnek lelkemben éltető vérsejtek pezsdülnek meg eremben új önbizalommal törtető reménnyel várom a holnapot s éltetem az istent hogy ilyen jó bort adott.
/
