Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

hogy az elmúlt órákban akadt éppen elég teendője, mintsem hogy az ő sógorát figyelte volna. István kérdésére azonban felfigyelt egy magányosan üldögélő idősebb úr.- Mikor járhatott erre a sógora? - kérdezte segítőkészen.- Az valamikor még az esti órákban lehetett, talán hét-nyolc óra körül - válaszolta István.- Lehet, hogy nincs összefüggés a dologban, de éppen abban az időben történt itt kint az utcán egy furcsa jelenet. Én a szállodában lakom, és a szobám ablakából néztem végig az eseményt. A zajra lettem figyelmes, és két csendőr néhány durva szavára. Egy átlagos termetű embert bilincseltek meg, és hajtottak el. Hogy miért, azt nem tudom, és nem is hallottam, hogy később itt az esetről bárki is beszélt volna. Eddig én sem szóltam senkinek semmiről - mondta nyugodt, megfontolt szavakkal a divatosan öltözött úriember.

István megköszönte a segítőkészséget, és továbblépett. Úgy gondolta, lesz ami lesz, bekopog a csendőrőrsre, és érdeklődik László iránt.

Az őrsön sokáig nem nyitottak ajtót. Majd néhány perc után előkerült egy álmos csendőr, aki csak szlovénul volt vele hajlandó beszélni. István nagyon rosszul értette a szlovén nyelvet. Azt azonban megértette a csendőrrel, hogy egy Kiss László nevű ember után érdeklődik.- Aljas gazember, hazug tolvaj a maga sógora. Holnap a bíró fogja kihallgatni. Tűnjön el innen rögtön, vagy amellé a gazember mellé zárom! - kiabálta a csendőr, aki valószínűleg legfőképpen azért mérgelődött, mert felébresztették álmából.

István jobbnak látta onnan elmenni. Korjak orvos házához indult. Fél négy lehetett, amikor bekopogott az orvos ajtaján. A szolgáló nyitott ajtót, és azt tanácsolta neki, hogy jöjjön vissza reggel, mert a doktor úr éjfélig várt egy kocsisra, aki aztán mégsem érkezett meg. Most viszont nagyon fáradt lett. Biztos nem vállalná, hogy éjnek idején beteget látogasson. Meg ha nincs mivel őt elszállítani, akkor amúgy sem érdemes a doktor urat felébreszteni.

István a szolgáló szavaiból megtudta, hogy László még az este járt az orvosnál. Most már csak azt nem tudta, hogy mi történhetett később a szerencsétlen sógorával, és miért nem keresett kocsist ahelyett, hogy a csendőrségre keveredett.- Reggel korán itt leszünk a hintóval - mondta a szolgálónak, és illedelmesen elköszönt tőle.

79