Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
- Jól van, hát ha nem vallasz most, majd rákényszerítünk arra másképpen. Ellátjuk mi a bajotokat - szól nyugodtabb, de szigorú hangon az idősebb csendőr.- Uraim, hallgassanak meg! Menjünk el Korjak doktorhoz...- Hallgass már el, te rablóvezér! - fórmedt rá a nagyobb testű, látszólag fiatalabb csendőr, és arcon csapta Lászlót. Bármit akart is mondani az ártatlan ember, azonnal ütötték. László orrából és a szájából folyt a vér. A csendőrök azzal nem sokat törődött. A gyermekére gondolt, és könnybe lábadtak szemei. Atkozta magában azt a pillanatot, amikor a temető felé vezető mellékútra nézett, és ott észrevette a plébánost. Most már azonban a baj megtörtént. Jaj, csak a gyerekkel legyen minden rendben! Bárcsak tudna valakitől üzenni haza! Azonban minden próbálkozása sikertelen volt. Kilátástalan helyzete és kisfia reménytelen állapota ellenére sem kételkedett abban, hogy a papot nem szabad kiadni. Bármit tesznek is vele, nem fogja bevallani, hogy felismerte az egykori plébánost. A csendőrőrs állomáshelyére vezették Lászlót, akár valami bűnözőt. Egy nyirkos, hűvös helyiségbe taszították, és ráförmedtek, hogy ne kiabáljon. Mintegy fél óra múlva jöttek érte, és a parancsnok elé vezették.- Hogy hívnak, fiam? - kérdezte Lászlótól higgadt hangon szlovénul a parancsnok, de azonnal hozzátette, hogy kérdéseire magyarul is válaszolhat.- Kiss László vagyok, törzsőrmester úr - felelt idegesen László.- Mondjon el mindent úgy, ahogy megtörtént - mondta parancsolóbb hangon a mintegy ötven esztendős csendőrtiszt. László elmondott mindent úgy, ahogy az ténylegesen megtörtént. Csak arról nem beszélt, hogy ő felismerte a fekete ruhás embert.- Törzsőrmester úr, én csak arra kérem, hogy engedjen engem haza, mert az is lehet, hogy a beteg gyermekemet már nem találom életben.- Azt mondod, hogy az idegen férfi Korjak úr háza után csatlakozott melléd. Mit mondott neked? - kérdezte a csendőr.- Semmi különöset. Csak azt kérdezte, hogy merre jártam, és én elmondtam, hogy az orvosért mentem - magyarázkodott László.- Figyeljen rám - szólt durvább hangon a törzsőrmester, hol magázva, hol tegezve Lászlót - ha nem beszél igazat, véresre veretem. Vallja be, hogy ráismert az idegenre! 75
