Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

A lélek visszajár

Szent István napján megtartották Alsólendván a szentmisét. Nem volt az oly meghatóan fenséges, mint egykor, amikor még a régi plébános misézett, de a harmincas évek elején a magyar lakosság számára így is nagy örömet jelentett. A környékbeli falvakból százával érkeztek a hívek a városba. Az új plébános Szent István személyét, a magyar nemzet érdekében kifejtett államalapító munkásságát csak felszínesen érintette. Inkább a szentté avatás körülményeiről, annak fontosságáról beszélt. A hívők zöme mégis könnyes szemmel hallgatta végig a prédikációt.

A szentmise után a tömeg hosszan a templomtéren maradt, amint azt már ilyenkor megszokták. Néhány sátor alatt mézeskalácsot, szentképet és néhány, a falusi háztartásban használt portékát kínáltak az árusok. Minden elárusító magyarul is beszélt, habár többnyire nem voltak magyarok. Ketten a horvát vidékről utaztak ide lovas-fogattal, talán száz kilométernyi távolságból, ők bizonyára a városban várják meg a szeptemberi szentháromsági búcsút is. A szentháromsági búcsúnak akkoriban még rendkívül nagy volt a jelentősége. Korábban az egész Zala megye nyugati része ide zarándokolt. A háború után is még nagyon sokan látogattak a város feletti Szentháromság kápolnába, hogy megnézzék Hadik Mihály múmiáját.

László és Mariska is néhány percig a templom előtt időzött. A legnagyobb fiú, Lacika otthon maradt a kisebb leánykával. A másik három gyerek ott szaladgált körülöttük. Józsika odasompolygott édesanyjához, és halkan a fülébe súgta, hogy kér egy mézeskalácsot. Mariska tudta, hogy a kevés pénzüknek megvan a helye, ezért szomorúan megjegyezte, hogy sajnos most nem lehet. A nyolc éves gyermek sírva fakadt. A két éves leányka is sírni kezdett, mert meghallotta, hogy mézeskalácsról volt szó. Tudta, hogy milyen finom az, hiszen édesanyja naponta elmesélte nekik a mézeskalács házikót a Jancsi és Juliskából.- Miért sírsz Józsika? - kérdezte László értetlenül a kisfiától -, hiszen mindjárt indulunk haza.- Édesapa, kérek szépen egy mézeskalácsot, de édesanyánk azt mondta, hogy most nem lehet - panaszkodott a kisfiú.

60