Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
- Nem tudom én pontosan, csak annyit hallottam, hogy valamelyik Zala megyei plébánián tartózkodik. Amikor még Alsólendván volt, a Független Muravidéki Párt szervezéséből is bőségesen kivette a részét. Az a párt egyik fontos feladatának a magyarok érdekeinek a képviseletét tekintette. Én is szívesen hallgattam őket, pedig soha nem vonzódtam sem a politikához, sem bármelyik párthoz. Csak sajnos a mi népünk jelentős része közömbössé vált még a saját érdeke iránt is. Sokan még a magyarságukat is árúba bocsátották azért, hogy valami kis alamizsnához vagy netán néhány ár bérelt földhöz jussanak. Megalkuvók lettek a magyar emberek is, tudod András. Kevés van közöttünk olyan, amilyen te vagy.- László, arról is mondjál valamit, hogy itt Muravidéken kik a vezetők?- Bevallom, hogy nemigen ismerem őket. Azt azonban tudom, hogy a nyugalmazott cserencsóci plébánost talán négyszer is megválasztották a belgrádi képviselőházba. Azt tudom, hogy annak idején az elcsatolásnak ő volt az egyik főkolomposa, de állítólag később ő is csalódott a jugoszlávokban. A jelenlegi alsólendvai plébános is volt képviselő. Most meg nincs is országgyűlés, mert az elmúlt évben a király feloszlatta a testületet. Ebben az országban szabadságról nem lehet beszélni. Tudod, ezek a szlovénok azt gondolták, hogy a délszláv államban nekik fontos szerepet szánnak. Aztán hamar rádöbbentek, hogy az apró csontok rágcsálásával kell beérniük. A szerbek vezetnek mindent ebben az összetákolt országban. Aki másképpen gondolkodik, az hasonló sorsra jut, mint a horvát Radics, akit a szövetségi képviselőházi ülésen agyonlőttek. Aztán itt a Muravidéken pedig a mi vendjeink a szlovénokban is csalódtak. Állítólag még mindig sokat vitatkoznak arról, hogy ezen a vidéken a tájszólást vagy az irodalmi szlovén nyelvet kell-e használni. Nekem ugyan mindegy, én egyiket se igen értem, csupán köszönni tudok, ha éppen olyan helyzetbe kerülök - magyarázta László.- És ti, magyarok is elmentetek szavazni, amikor még volt kire?- kérdezősködött tovább András.- Én nem mentem el, és sokan távol maradtak a magyarok közül. Mi ahhoz nagyon kevesen vagyunk, hogy itt magyar párt alakult volna, mint a Vajdaságban. Egyszer ugyan hallottam olyasmit, hogy a vajdaságiak minket is bevontak volna, de aztán nem lett abból semmi. Kit is vonhatnának itt be, hiszen közöttünk nincs 58
