Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
Mariska nem tudott a kérdésekre válaszolni, hiszen András édesanyjával együtt jött át hozzájuk, azonban mivel László nem volt idehaza, átmentek a szomszédba Juhászékhoz. András Mariskát nem ismerte.- Ha akad valami harapnivaló, akkor eszem egy keveset, majd meglátogatom kedves barátomat - sietve szólt László, és a házba mentek. A legkisebb leány alig néhány hónapos volt, édesanyja az ágy mellett hagyta, egy teknőbe fektetve. Persze szépen ruhába tekerve, ahogy ez akkoriban szokás volt. A kis füstös konyhából a füstszag nem szállt át a nagyszobába, ahol a leginkább tartózkodtak. Most csak a kétéves Rózsi volt odabenn, a nagyobbak valahol az udvar mögötti réten szaladgáltak. László jó nagy adag dödöllét evett ebédre, pirított hagymás zsírral leöntve. Finom volt Mariska főztje. Az ízletes étel elkészítése akkoriban szegényes környezetben felért a művészettel. Húsfélék csak ünnepnapokon kerülhettek az asztalra, ugyanis azt nagyon be kellett osztani. Mariska a tisztaságra is nagyon ügyelt, és a gyerekeket is arra nevelte. Nem sok bútordarab és egyéb portéka volt akkor egy falusi házban, de Kisséknél mindennek megvolt a helye. László az ebéd után pihent még egy keveset, nehogy éppen ebédidőben érkezzen Némethék házába. Szerette volna, ha Mariska is elkíséri, de a menyecske a kisebb leánykával volt elfoglalva. így egyedül indult el a mintegy tíz házzal távolabb lakó család zsuppfedeles kis otthonához. Az épület az övékénél is jóval kisebb volt. Andrásnak csak egy testvére volt, ő sajnos elesett a háborúban. Az édesapja is közben meghalt, így édesanyja a nőtlen bátyjával, András nagybácsijával élt a házikóban. Nagyon szegényes körülmények között tengődtek.- Jó napot adjon az Isten mindnyájuknak - köszönt a szobába lépve illendőképpen László.- Hozott Isten, kedves barátom - rajongva viszonozta a köszöntést a városias öltözéket viselő András, majd egymás nyakába borult a két férfi. András külső látszatra Lászlónál idősebbnek nézett ki, pedig szinte egyidősek voltak. Az arca sápadt, valamennyire megtört volt. Örömkönnyei azonban jelezték, hogy nagyon örült a találkozásnak. A következő néhány percben először az elválás utáni néhány hét, hónap eseményeit mesélték el egymásnak, amiből kiderült, hogy András csak néhány napig dolgozott földmunkásként. Rövid 53